A kozmetikusom még nincs harminc, de már akkora tapasztalattal bír, mint más élete során. Nagyon aranyos egyszerű lány, rendes családból, normális mintával, értékrenddel, szűz csillagjeggyel. Amikor megismertem, éppen egy őrült fodrásszal élt együtt, na, ez nem hosszú ideig tartott, mert tényleg nagy zűrök volta, tettlegesség is talán. Aztán nem sokkal később össze jött egy sráccal, aki tipikus példája a szülők által teljesen elrontott 40 évesnek. Aki pont nem úgy látja a világot, amilyen. Összeborulás, összeköltözés, gyerek. A fiú szülei egy hatalmas palotában élnek, ahol mindnyájan elférnek. Életüket átmenetinek gondolták a szülőknél, majd csak elköltöznek, ha más nincs, hát albérletbe. Igen ám, de a srác nem  nagyon dolgozott, igen, megszokta, hogy a szülei tartják el. Így aztán nemigen történt semmi évekig. A kívülálló azt gondolná, milyen aranyos édes család. Én is kérdeztem a tervekről, hát azok voltak. Nagyok. Aztán megint csak összetalálkoztunk. Andi dobozokkal érkezett. Költözik. Csak ő és a gyerek. A férfi kap még 1 esélyt, hogy talpra álljon. Szerintem a legcsúnyább dolgot művelte, folyamatosan hazudott. Azt mondta, hogy van munkája, naponta eljárt “dolgozni”, aztán kiderült, hogy ez kamu. Nem nagyon szeret dolgozni. Nincs benne motiváció. Szerintem nem is lesz. Andika meg még 30 sincs, és haza költözik a szülőkhöz a 2 éves fiával. Sajnálom.

Ebben az évben is, mint mindig elmentem szűrővizsgálatokra. Nőgyógyászat, mammográfia, aztán pipa erre az évre. Tüdőszűrőre ősszel kell menni.

Két hét múlva elmentem mindkét helyre az eredményért. Nyugodtan ácsorogtam, vártam a leletekre. Nem lehet semmi baj. Nem lehet semmi bajom. Aztán a kisördög megmoccant bennem. És ha mégis? Ha nem úgy adják kezembe mosolyogva a papírt, mint eddig mindig? Mi lenne? Mit éreznék? Lehet, el is ájulnék, menten. Aztán nyílt az ajtó, és megkaptam mindkét leletet, persze minden rendben, és én mosolyogva indultam tovább, salala, az élet szép.

Aztán ma érkezett egy levél a Kórház-Rendelőintézettől. Persze nem voltam otthon, telefonon mondták. A gyomrom összeugrott, és egyből lejátszódott bennem az össze lehetséges verzió. Elcserélték a leletemet, és most vették észre, hogy valami bibi van. Úristen, akkor most mi lesz??? Kiveszik? Levágják? Lehet, hogy meg is fogok halni? Nagyon megijedtem. Nem szoktak nekem levelet küldeni onnan!!!

Aztán kézhez kaptam a levelet. Felbontottam. A sorok összefolytak előttem. Majd rendeződtek. Bassza meg. Egy sima behívó mammográfiára. Ugyanis a számítógépes szuper világban nem lehet követni azt, hogy én néhány hete már túlestem a vizsgálaton, és minden klassz! Most értek a névsorban hozzám. És küldtek egy behívót. Amire nem megyek már el. A francba, jól megijesztettek.

…azt mondta egy ismerősöm, csak úgy, beszélgetés közben: Te nem vezetsz háztartást…

Hát, ezen erősen elgondolkodtam, tulajdonképpen mit is jelent ez? És mit csinálok én? Meg mit nem csinálok?

Tehát: nem ebédelek sem menzán, sem vendéglőben, a saját főztömet eszem.

Nem hordom a cuccom patyolatba, szépen otthon mosok-vasalok, sőt harisnyát is varrok.

Nincs bejárónőm, sem kertészem. Amit otthon tenni kell, azt mind én végzem el. Porszívózok, ablakot-ajtót mosok, port törlök. És már gyomlálok is. Meg füvet nyírok.

Akkor mit jelent az, hogy valaki vezet háztartást, vagy nem? Na jó, olyan mondta, aki már nem húsz éves, na de hát akkor is.

Zsuzsi: irigy és buta. Ja, és boldogtalan.

Gabi: sunyi, és szarkeverő. És ő sem boldog.

És most nem a fésűs melírról fogok írni, mert olyan is van a fodrásziparban, hanem amikor illetéktelenek látogatnak meg az otthonodban akkor, amikor nem vagy otthon, és összepakolják az értékeidet, majd távoznak.

Rá lehet keresni, minden rajta van az interneten. Betörő megy, ezt a fésűnek nevezett zárfésűt bedugja a zárba, és addig birizgálja vele, amíg ki nem nyílik a zár. Nem túl sokáig, megy ez, mint a karikacsapás! Aztán ugyanúgy vissza is zárja az ajtót, és el…

Na, erre a módszerre nem fizet a biztosító. Miért? Hát csak. Hiába állapítja meg a zárszakértő, hogy idegenkezűség történt, és a zár belsejében látszik az, hogy idegen szerszámmal hatoltak be, ez a biztosítónak akkor sem számít. Nem fizet. Abban az esetben, ha pajszerrel, vésővel, bombával megy a betörő, szétzúzza a zárat, akkor talán, de még akkor sem biztos, mert hát kérem szépen, ez alul védett lakás, mert csak 3 zár van rajta, és nincs rács, és sziréna, és kutya, és a rendőrségre bekötött védelem. Minimum. Én sok olyan esetről hallottam, ahova betörtek, de olyan esetről még nem, ahol fizetett is a biztosító valamennyi kártérítést. Volt, ahol azt jegyzőkönyvezték, hogy a tulajdonos valószínű “mellé zárta” az ajtót, és így juthatott be a betörő. És azt mondta a rendőr, aki ilyenekkel foglalkozik, hogy mindenhová bemennek, ahova akarnak. Ez megnyugtató. Most már csak arra gondolok, hogy ha valaki mégiscsak engem akar meglátogatni ilyen szándékkal, akkor ne üssön le, ne erőszakoljon meg, és ne bántalmazzon, gyilkoljon. Mert ilyen is van, sajnos.

Napok óta készülök, hogy csináljak egy számvetést  2013 év eseményeivel, de még csak arra sem volt időm, hogy a tavaly szilveszterit újraolvassam, amikor is magányosan és egyedül töltöttem a Szilveszter éjszakát.

Valahol bennem volt, hogy a 13-as szám valami különleges, és meghatározó lesz, valami újat hoz az életembe. Persze, hozott is bőven, csak nem pont azt, amire vártam. Persze erre azt mondják az asztrológusok és sorskutatók, hogy mindennek meg van a maga helye és ideje, és hiába is próbálsz letérni az utadról, a Sorsod szépen vissza-pofozgat arra az útra, amit neked szánt. Nincs mese.

Az év első hónapjai szinte eseménytelenül teltek, azt hiszem, erre szokták azt mondani a mesében, hogy telt-múlt az idő. Vagy amikor a filmekben kiírják, hogy 3 hónap múlva.

A CSALÁD: Az első esemény, amely egyedülálló és nagyon nagy hangsúllyal bírt az életemben: megkaptam az unokát néhány napra, aki még beszélni sem tudott /azóta be nem áll a szája/. Hihetetlen feladat volt ez nekem elsőre, persze nagyon kimerítő is. Azt hiszem, ekkor szerettem igazán bele. Augusztusban megszületett a kistesó, így már kétszeres nagyi lettem. A kapcsolatunk jó, én is megyek, ők is jönnek, leghosszabb az a 3 hét volt, amit az ablakcsere alkalmával töltöttek itt. Aztán össze tört az autó, ejnye már, hát milyen dolog egy álló teherautóba bele menni úgy, hogy a bölcsis hátul ül, és be sincs kötve??? Aztán pedig lett új autó, amivel eljöttek karácsonykor 1 hétre.

Leánygyermek továbbra is kapcsolatban, sőt, a nyáron össze is költöztek, a férfiú ingatlanába. Házas lett, no nem úgy, hanem hogy vett egyet. A tulajdoni lapon pedig boldogan nézi, hogy 1/1-ben tulajdonos. Asszem, nagyon okos, ez majd egy külön posztot érdemel. És elvitte a hőmérőt itthonról. 😉 A tágabb értelemben vett család is jól van, nem veszítettünk el senkit hál’Istennek, sőt, született ott is egy Gergő.

ÉS A TÖBBI: Májusban voltam egy nagyon klassz utazáson, egy hét külhonban, ahol még nem jártam, nincs mese, menni kell. Pé-vel volt egy majdnem kibékülésem, aztán regisztráltam a társkeresőre. Randiztam vagy 20-at, egyik siralmasabb volt, mint a másik, és ezen nagyon elgondolkodtam. És elment a kedvem a randizástól. Majd még erről is írok külön. Aztán jött a betörés, ami eléggé megrázott,  pont annyira, hogy simán elköltözzek abból a házból. A költözéssel rengeteg meló, még most sem vagyok a végén, talán soha sem leszek. Nem baj. Rájöttem, hogy a biztosító egy ocsmány társaság, és a rendőrség sem különb. Huzakodtam a T-Home-val is, a Postával is, háát, egy nehéz eset öregasszony lesz belőlem.

Sajnos, sok mindenkit elveszítettem az idén. Először egy frissen szerzett barátnőmet, aztán Gyurika temetésén voltam, majd egy táncoslábú partneremet temettük, aztán pedig az újságban olvastam ,Robertó meghalt. És sajnos, ez most már egyre inkább így lesz, többször járunk temetésre, mint esküvőre. Szomorú, hogy amikor a betörés után elmentem a megbeszélt találkozóra a barátnőkkel, az egyiknek azóta kivarrták, mert daganata volt, aztán most a másik oldalra is kivarrnak, mert áttétes a hólyaggal. Uramatyám, ez az igazi tragédia, és nem a betörés! És akkor, néhány hónapja milyen vidám volt, és egészséges/nek tűnt.

Hát, most meg úgy néz ki, hogy Pé-vel együtt vagyunk. Ismét. Meddig? Nem tudom. Ha hasznunkra vált ez a másfél év, akkor talán maradunk. És majd még erről is írok.

Szóval, hogy a betörésről is írjak már, hát eddig semmi nem történt. Néhányszor besétáltam a rendőrségre, beszélgettem a nagyon szimpatikus ügyintézővel, és hát ők most nyomozgatnak, aztán a betörés is sok, néha egy-egy banda végigtarolja a várost, na de hát, hátha valami banánhéjon elcsúsznak. Vagy valakinek a zsebéből kiesik az aranyláncom a rendőrség előtt. Vagy inkább bent. Ejnye, de ismerős ez, csak nem valami fényképen láttam???

Kaptam egy határozatot a rendőrségtől, mely szerint az én esetemet felfüggesztik. 5 évre. Nagyszerű. Háthogyha 5 év alatt valaki véletlenül elszólja magát, hogy hát persze, ott is mi voltunk. 🙁

Na jó, de akkor mi lesz a biztosítóval? Akinél ott áll az én ügyem, és  piszkosul félnek, hogy fizetniük kell. Felhívom az én szimpatikus ügyintézőmet  a rendőrt, hogy beszéljük már meg ezt az ügyet. Hát ő most sajnos szabadságon van, jó sokáig, tanulmányin. Megadta, kit keressek a rendőrségen. Felhívtam az illetőt, mondta, hogy írjam le, mi a bajom, mert ő nem ér rá velem foglalkozni.

Hát én lefénymásoltam neki a felülvizsgálati jegyzőkönyvet, amelyben a következő áll: A jogalap a zárvizsgálati jegyzőkönyv alapján bírálható el.

Aztán fénymásoltam még a biztosító idevágó passzusát: NEM MINŐSÜL BIZTOSÍTÁSI ESEMÉNYNEK, HA A TETTES A LOPÁST ÁL-, HAMIS, ZÁRFÉSŰS, VAGY ELVESZETT, ILLETVE NEM A SZERZŐDÉS SZERINTI BIZTOSÍTÁSI ESEMÉNY MEGVALÓSULÁSÁVAL MEGSZERZETT VAGY FELHASZNÁLT KULCCSAL, ILLETVE OLYAN ESZKÖZZEL, MÓDSZERREL KÖVETI EL, AMELY NEM HAGY A ZÁRBETÉTBEN, ZÁRSZERKEZETBEN ERŐSZAKOS BEHATOLÁSRA UTALÓ NYOMOT.

Na, most ebbe nem akarok bele menni, mert a biztosító egy másik történet. Megkértem a kedves rendőrurat, hogy bocsásson már számomra egy olyan jegyzőkönyvet, amelyben valami érdemben szerepel. És hogy a zárfésű véletlenül se szerepeljen ebben a jegyzőkönyvben, az IDEGENKEZŰSÉG viszont igen.

Ma megkaptam a választ a levelemre. ” az ügyben elkészült, lefoglalt, ajtó zárral kapcsolatos nyomszakértői véleményt kiadni nem áll módomban, mert az ügy szempontjából fontos, releváns adatokat tartalmaz, azonban az abban foglalt, Ön számára lényeges tényeket a megküldött határozat tartalmazza.”

És aztán a határozat: X Y z-i lakos feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki 2013.07.04.-én 10-14 óra közötti időben z-i lakásába, un. zárfésű módszerével behatolt, és onnan az alábbi aranyékszereket tulajdonította el.

Ez nagyon klassz, gratulálok a kedves rendőr úrnak, hogy ilyen szépen megfogalmazta, így a biztosításomból, amit 35 éve fizetek, 10 fillért se kapjak ezután, ez már így biztos.

Bazmeg. Szolgálunk és védünk.

Bocs, még írnék hozzá valamit: most találtam itt egy blogot:

És te mit vinnél magaddal az égő házból?

Nyaklánc ( nagymamától 4 éves koromban kapott ajándék)

Nyaklánc (nagymamától és nagypapától a második születésnapomra kaptam)

Kedvenc nyakláncok (mindkettőt apukámtól kaptam)

És akkor most elbőgöm magam. Mert ezt senki nem érti, értheti meg… hogy én már ezeket nem tudnám kihozni az égő házból.

Szerencsére nem ég a ház.

Hát a miénk egyszer sem… Így aztán többször kaptam  különböző értesítést, hogy valamim érkezett, amelyért aztán állhatok  este sorba a Postán. Itthon vagyok, itthon voltam egész délelőtt. Dühös lettem, miért nem nyomja meg azt a qrva csengőt? Egyszerűbb neki írogatni értesítéseket?

Nehezen viselem az igazságtalanságokat, így aztán hirtelen felindulásomban írtam is egy panaszos levelet a Postának, fel is adtam ott helyben bélyeggel. Érdeklődvén, hogy a postás miért nem csenget, és a drága kiadványokat, ami nem szórólap, hanem pénzért veszem, miért úgy gyűri be a kapun, hogy már kedvem sincs kézbe venni???

Na, ma az történt, hogy nyomták is a csengőt veszettül, szaladtam is kaput nyitni, és, ott áll a postásom, széles mosollyal, kevés foggal az orcáján, és a kémiai szaklapot helyezte a kis kacsómba. Ebből láthattam, hogy célba ért a levelem, postásbácsi ejnye-bejnyét is kaphatott központilag, de hát ez így van jól. Ha én nem végzem jól a munkámat, engem is kiosztanak.

Először a telefonom romlott el. Irány a szerelő. A szakember úgy nyúlt hozzá, mintha sz@ros lenne, legalábbis. Látszott rajta, hogy semmi kedve foglalkozni vele, húzgálta a szemét, a száját, és közölte, hogy ehhez az ósdi sz@rhoz már egyáltalán nincs alkatrész, de ő megpróbálhatja, 10 ezer forint, de nincs rá garancia. És látszott rajta, hogy nincs kedve az egészhez. Menjek már, ezért már adnak új készüléket is. Hogy a telefonszámok, és a fényképek benne vannak? Hát istenem, van ilyen, majd csinálok újabb fotókat. Elvittem egy másik szakemberhez a telefont, ő ripsz-ropsz megállapította, mi a baj, nem nyafogott, gondoljam meg, 6 ezerért megéri-e nekem? Aztán a telefon 2 nap alatt kipihente magát, és újra jó. Számok, képek lementve.

Aztán, figyelgettem, hogy a hűtőben 10-12 fok van. Ugyanmá’… a másik hűtő is így kezdte, és szegény teljesen kinyiffant, újat  kellett venni. Összetalálkoztam a hűtős doktorral, aki közölte, hogy ha a környezet 16 fok körülire lehűl, akkor a hűtő ezt rossz néven veszi, fázik, ezért nem hűt. Hű-ha. Akkor talán azért kell majd a konyhát 20 fok körül tartani, hogy a hűtő jól érezze magát?! No de szerencsére nagyobb baj nincs, nem kell újat venni.

Aztán szerdán jön a gázos, mert a mágneses bigyó elromlott, és csak akkor ég, ha nyomom, én meg nem nyomom. És jön az internet szakember is, mert eddig már 4x kellett újra indítani a netet, és ezt 20 percig navigálta nekem valaki kurva magas percdíjért: most húzza ki, és most dugja be, mit lát? villog? milyen szín? és az anyukájának a neve? Na szóval eddig ennyi. Jé, ez már négy.

Aztán a jövő héten van még a fogorvos, a gyökérkezelés befejezése, amúgy egy istenkirály, a háziorvos, aki beutalót fog adni, és a reumatológus, hát, na, így 50 után ezek azért csak elő jönnek, de ettől nagyobb bajom ne legyen.

Ámen.

A szomszédasszonynak udvarolnak. Kicsit fiatalabb tőlem, a pasija is olyasmi korú. Azt tűnt fel, hogy egy idegen autó áll gyakran a házam előtt, aztán kifigyeltem, hogy hová is megy az ártatlan férfiú az 1 szál rózsával a kezében? Hát a szomszédasszonyhoz. Ő egyébként egy nagyon vagány csaj, mert addig, amíg a házát építették, az építőipari szakmunkás malteros autója ácsorgott ugyanitt, hónapokon át, no de éjszaka is. A ház felépült, a pasi lapátra lett téve, gondolom. Szóval itt az újabb játékos, aki még az udvarra nem kapott bebocsátást az autójának, viszont a paplanos ágyba már régen. Így hát aztán képben vagyok, hogy milyen gyakori a szexuális életük… Aztán a pasit lecsekkoltam a facén,  ami ugye jó barátunk. Külön él… KÜLÖN ÉL… Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy még nem váltam el, talán nem is fogok, mindenesetre az asszonyt már unom, vagy az is félrelép.

Naszóval, nem nagy beruházás 100 km-t ideautózni, egy szál rózsával, amiért cserében ott van a kaja, pia, tiszta lakás vetett ágy, egy szolgálatkész nőszemélyjel is. Hm. Szerintem ez így néz ki. Nem hiszem, hogy erre vágyok. Arra, hogy valaki hétvégeken hozzám járjon, egyen-igyon, lakjon, azért, mert ő férfi. Hoppácska! Lehet, hogy ez szerelem? Ó, hát akkor ez egészen más! Sok boldogságot Nekik. 🙂