Ki is az unoka?- kérdezzük néha önmagunktól. Az a fura kis lény, aki ott fekszik a bölcsőben, aki a saját gyerekünk gyermeke? Melyik nagyszülő nem ismeri azt a különös, szelíd örömöt, amit nem lehet összehasonlítani a büszkeséggel, amit saját gyereke születésekor érez az ember ?A csodálkozást, hogy valami az enyém is meg nem is. Plusz az ember életében, olyan érzés, amivel nem nagyon lehet mit kezdeni. Egy szép új könyvecske, amit kölcsön kap az ember, amiből néhány fejezetet elolvashat, amibe belelapozhat, de amit vissza kell adnia, mielőtt még az egész történetet elolvashatta volna. Az unokával való találkozások olyanok, mint a színes diafilmek. Töredékek, rövid villanások, amiben hol ezt, hol azt fedezi fel az ember. Néha pont olyan, mint az anyja, néha meg az apjára hasonlít, aztán néha meg tiszta nagyapja. Ez az apró emberke az unoka. Alig szeretgetjük egy kicsit, alig örülünk neki, máris le kell mondani róla. Az unoka kölcsön kapott gyerek.
De nem csak a szülő, akinek vissza kell adni a gyereket, hanem a többi nagyszülővel, a másik nagyival is meg kell osztozni. Régen, azt mondta az unokám: jaj de jó, hogy kettő nagyim van! Hát persze, ketten lestük minden gondolatát, és első szülöttként természetesen agyon szerettük, kényeztettük, és ez így van rendjén. Versengtünk a mosolyáért, sütöttünk-főztünk, etettük-itattuk.
Aztán itt kezdődött egy kis probléma. Az egész család vegetáriánus, és én ezt nagyon tiszteletben tartottam. Amikor jött az unoka /családostól/, csak vegakaja volt, én sem tartottam volna etikusnak, hogy csirkecombot rágcsáljak velük egyasztalnál. A Másik Nagyinál észrevettem az apró sonka morzsákat a kanapén, a földön. És nem tettem volna tűzbe a kezem, hogy nem eteti meg őket hússal. Ezzel elkezdődik a hazudozás, a csalás, hogy egyél egy kis husit, csak apának egy szót sem. Én ezt csúnya dolognak tartom. Ha náluk az volt a szabály, hogy nem fogyasztanak húst /és ez most teljesen mindegy, hogy milyen meggyőződésből/, ha közelharcot vívnak az óvónőkkel és a közétkeztetéssel, a vega kaja miatt, akkor a másik nagyi miért nem tudja ehhez tartani magát?
Aztán meg jött a fehérje allergia. Persze, most sokan beszólnának, hogy azért van, mert nem kaptak húst. Hát nem azért van. És a fehérje allergia NEM AZONOS a laktóz érzékenységgel. A laktóz az tejcukor, és a laktáz nevű enzim bontja le. A fehérje pedig a laktózmentes mindenben is benne van. Ebben a diétában az a lényeges, hogy a gyerek szervezete EGYÁLTALÁN NE TALÁLKOZZON a fehérjével. Ebben az esetben sanszos, hogy “kinövi” a gyerek, tehát elmúlhat. Néha csinálnak fehérje terhelést, és ha tünetmentes, akkor FOKOZATOSAN bevezethető a tejtermék.
A Másik Nagyi palacsintát sütött a gyerekeknek. Túrósat. Bravó. És a boltban Túró Rudit vett nekik. Ugyanannyi leemelni a Geszti Esztit is, és a gyerekek ugyanúgy örülnek annak is.
Amikor szünidőben jöttek hozzám az unokák, a fűszeresnél mindent tüzetesen átvizsgáltam szemüvegben, hogy melyik az a kenyér, amelyikben nincs tej, tejsavó sem, és nem sertészsírral készült. Mert nálam ez elvi kérdés. És a fagylaltosnál is végig kérdeztem, hogy biztos nincs tej a gyümölcsfagyiban?
A másik nagyinak mindegy. Jaj, hát csak egy kis túró, az nem számít. DE. Nagyon is számít. A Másik Nagyinál mindent lehet, nincsenek szabályok, nálam nem mindent lehet, és szabályok is vannak. A Másik Nagyi a Tescoba, a Sparba viszi őket, én a játszótérre, színházba, moziba. Na jó, 1x ő is elvitte a bábszínházba őket, de csak azért, mert én szerettem volna. Többször előfordult, hogy a megbeszélt időpontban, amikor mentem a gyerekekért, nem voltak otthon. Amikor felhívtam, -jaj, nem bírtam már velük- mondta.
Nem vagyok paranoiás, csak a tényeket írtam le.