A tűz imádata

Valószínű, előjöttek az ősi ösztöneim, ugyanis ezen a héten kazánban fűtök, fával, frankón. Most értékelem azt, amit annak idején édesapám értünk tett: télen mindig meleg volt a lakásban. Térült, fordult, kiment, rakott a tűzre, és ez annyira természetes volt, hogy soha meg se köszöntük neki. Soha senki nem tanított fával fűteni, és mégis tudok. Érdekes. Fogom a baltát, hasogatom a gyújtóst, aztán néha a nagyobb darabokat is kettécsapom. Aztán bámulom a tüzet. Hallgatom, hogy pattog a fa. Akkor lehet rátenni a nagyobb darabokat. Hihetetlen, én ezt nem gondoltam volna magamról, én, aki a központi fűtéses meleg lakásban éltem életem nagy részét. Megint gazdagabb lettem valamivel, na.  😉