Immáron két hét telt el a bizonyos eset után, amikor találkoztam Pé-vel, és rettentő módon megsértődött, hogy nem marasztaltam itt éjszakára. Hát, bizony a nők másként működnek. Én aznap este tényleg nagyon vártam, hogy majd megbeszéljük a dolgainkat, 10 hónap után okosabbak leszünk, stb,stb…
Namármost a férfi másként gondolkozik: össze jön-e estére egy jó kis dugás, vagy sem? Ezért nem nagy befektetés egy üveg Irsai Olivér, és egy csoki szív. /Nem nagy, kicsi./ Én lelki síkon voltam, és olyan de ja vu érzéssel, hogy hogy kerül ez az ember ide? De mégis jobb volt, mint egy idegen. Amúgy ő nyomult heteken át e-mailekkel bombázva… És nagyot csalódott. Nem marasztaltam, sőt… megnéztem, mikor indul a helyi járat neki haza… És azóta néma csönd. Szóval nagyon nagyon haragszik. Meg van sértődve, hogy ŐT, a /valamikori/ FŐORVOST elküldik.
És ekkor elpattant bennem valami, valami húr, ami addig össze kötött bennünket. Mert valahogy úgy van, ha az ember érzelmileg még nincs túl, sőt, a másik sem, akkor hiába hadakozunk, lassan és nehezen halad a kiszeretés. Ezért nem is tudtam másfele nézegetni. Nem hiszek a “kutya harapást szőrével” terápiába. Ha valaki azonnal kezdeményezni és ágyba bújni tud valaki mással, ott valami kapcsolatfüggőség áll fenn, vagy valami amit mostanság a gyerekkor zűrjeivel szoktak összefüggésbe hozni.
Azt gondoltam, hogy ennek már soha nem lesz vége. Majdnem egy én telt el azóta, és én bezárkózva csak a sebeimet nyalogattam. Először azért, mert rettentően élveztem a szabadságot, a függetlenséget, hogy azt csinálok, amit akarok, és oda megyek, ahova akarok… Úgy gondoltam, hogy ha bele csöppennék egy másik kapcsolatba, az ugyanolyan rossz lenne, megalkuvásokkal és lemondásokkal teli… Ezért aztán az új kapcsolat lehetőségét is elutasítottam, még a gondolatát is.
És most, akár egy buborék, elpattant, elszakadt, véget ért a hihetetlen vonzás. És most érzem igazából szabadnak magam. És a gondolataim nem azzal telnek, hogy Pé-re gondoljak, vele fantáziáljak, és vissza sírjam a jobb napjainkat, hanem egy esetleges új kapcsolatról ábrándozom…
És végig gondolom a régi, elmúlt kapcsolataimat, néha találkozom valamelyikkel, és csak nézem: úristen, ebbe voltam én annyira szerelmes? Ezért voltam én annyira oda? És csak nézem… és nem érzek semmit. Mitől van a borzongás, a pillangók a gyomorban, és mitől múlik el??? Ami nem baj.
A múltkor például együtt szaunáztam az egyik exemmel, és a barátnőjével. Még beszélgettünk is, amíg a barátnő el ment úszni. A pasi csak nyomta a szöveget, én pedig arra vártam, hogy levegőt vegyen és gyorsan el tudjak búcsúzni tőle, mert annyira nem érdekelt, hogy mi van vele….