MAROKKÓ

Ma délelőtt főzés közben kiesett a konyhaszekrényből, és szétszóródott a fogpiszkáló. Ahogy szedegettem össze a pultról és a mosogatóból, beugrott egy kép. Ül a család a színes pálcikák fölött, és meredten, pislogás nélkül nézi, nézi, hogyan szedegeti fel a másik ügyesen a színes pálcikákat, úgy hogy nem mozdul meg a többi. Ha megmozdul a kupacban csak egy pálcika is, a másik játékos következik. És minden színnek értéke volt. Azt hiszem, a zöldből volt a legtöbb, és csak 10-et ért, a fehér volt a legértékesebb, abból csak egy volt, és 100-at ért. Igen, szép volt az régen, amikor a család közösen ült az asztal körül, étkezéseknél és játékoknál egyaránt. Odafigyelve egymásra.

Most mindenki külön eszik, külön tévézik, a gyerekek csak interaktívan játszanak. És lájkolják az ebédet. Na ja.