Azt olvastam az egyik újságban, hogy van olyan amerikai tulajdonú munkahely
kis hazánkban, ahol a dolgozóknak március 15-én, augusztus 20-án október 23-án
stb dolgozni kell, nem fizetett ünnep, mivel Amerikában ez nem ünnep, dolgozz,
és kész. De nem kapják meg a hálaadást és a többi amerikai ünnepet sem, mert
mit képzelsz, hát te magyar vagy! Háboroghatnánk, hogy hej de mekkora kiszúrás,
és milyen szemétség, és bunkók, de ehhez nem kell ennyire messzire menni.
Drága főnököm is ezt csinálja. Pedig nem amerikai. Köztiszteletben álló,
közismert ember. Sőt, mellékállásban polgármester.
Vendéglátásban dolgozom, és bizony a piros betűs ünnepeken is nyitva van az
üzlet, dolgozunk. Erre meg is kapjuk a fizetett ünnepre járó munkabért, ami
5435.-forint. /Munkatörvénykönyv!!!/ És, ezzel a lendülettel le is vonják
ezt az összeget a törzsbérből. Tehát, az én fizetésem fillérre ugyanannyi,
minden hónapban, és olyan is van, amikor egy hónapon belül van két piros betűs ünnep
is, pl. május 1 és pünkösd. /Nem az idén./ Szóval, nem mindegy, hogy fagyit
kupakolok, vagy virslit eszem, sörrel, és lufit viszek a munka ünnepén. Amikor
felkerestem ez ügyben a munkaügyi felügyelőséget, közölték, hogy nagyon
türelmes vagyok, és ők kimehetnek ellenőrizni, mert ez teljesen szabálytalan,
no ne hát meg akarom-e tartani a munkahelyem??
Az étkezési utalványokkal ugyanez a helyzet. Eleinte év végén kaptuk meg az
egész évit, ezt hozta a Jézuska, gyorsan vettünk mosószert és száraztésztát az
egész famíliának, mert év végéig el kellett vásárolni! Aztán valamiért havonta
megkaptuk, ez nagyon rövid ideig, néhány hónapon át tartott. De tudtam, hogy ki
fog találni valami galádságot, hát így is lett! Mivel az intézményben
vendéglátás folyik, kitalálta, hogy ő felhasználja az utalványunkat,/nem kapjuk
meg/, viszont kapunk ingyen ebédet, a teljes személyzet. Ez neki így jobb,
mintha otthon főzzük meg a pörköltet, aztán bevisszük, vagy netán szendvicsen,
pizzán élünk. Ez konkrétan az én munkahelyemen nem működött, de a főnök
találékony: utalvány helyett hideg kaját kapunk, amit az üzletvezető kigondol.
Már legszívesebben bedugnám Neki azt a sok leárazott rossz minőségi szalámit,
amit kapunk, és a vacak sajtokat is, ami soha nem látott tejet, vagy tehenet.
Hát ez van.
És piszkosul utálom, hogy mindig csak kussolni kell, jaj, örülj, hogy van
munkahelyed. Ezt hallom 20 éve, most már azzal megspékelve, hogy hát e te
korodban, vagy a mi korunkban…
És ugyanez volt 1990-től 2002-ig, a másik munkahelyemen is.Mindenkinek
nyalni kellett, és befogni a számat, mosolyogni, havi 240 órát dolgozni, mert
ott is megkaptam: Aranyom, találunk magánál jobb munkaerőt is… De ott
legalább jól kerestem. 🙁