Lilaliba

Majd két év elteltével eljutottam oda, hogy anyukám ruháit átválogassam, és elvigyem a Caritas-ba. Nem volt könnyű menet. Amikor kinyitottam a szekrényt, amikor kezembe fogtam minden egyes darabot, még mindig benne volt anyukám illata, amely folyamatosan ott lengett körülöttem. Voltak teljesen ismeretlen, közömbös darabok, amit gond nélkül tettem egy szatyorba, de voltak olyan darabok is,… Tovább »

” Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észre vesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni.... Tovább »

Vasárnap ebéd után éppen elkészítettem a levest egy műanyag dobozkába, hogy majd beviszem a kórházba, amikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem, anyukám hívott. Előfordult addig is, és mindig megnyugodtam. Megnyugodtam, mint amikor a háza felé közeledve láttam, hogy a redőny fel van húzva az ablakon, vagy nyitva van az ajtó, vagy szól a rádió, vagy a… Tovább »

Augusztus huszadikán óhatatlanul eszembe jutottak az elmúlt évek huszadikái. És már korán reggel picsogtam, mert anyukám jutott elsőre eszembe. Az, hogy tavaly ilyenkor együtt néztük a tűzijátékot.... Tovább »

Mostanában írói válságban voltam-vagyok. Annyira megviselődtem az elmúlt hetek történéseitől. És próbálom magamat felszínen tartani, kisebb-nagyobb eredménnyel, mert ugye a fuldokló sem tudja kirángatni magát a vízből a hajánál fogva. Ezért vannak a barátaim. Köszönöm Nekik.... Tovább »