Már az oviba is együtt jártunk, aztán általánosba, majd gimibe is.
Ő tovább tanult az ÁJTK-n én szakmát tanultam érettségi után. Persze, Apukám szerint nekem is volt annyi eszem, mint Neki, na de most már mindegy.
Ő köztisztviselő lett, én viszont vendéglátósként végigszórakoztam az életemet. Amikor osztálytalálkozónk volt, Ő úgy kezdte: van három házam, két garázsom, és egy autóm. Erre Gábor megkérdezte: és boldog vagy? Erre nem jött válasz, csak elcsodálkozott rajta. Ő az, aki az aranyórától és a nercbundától várta a boldogságot, aztán mikor meg lett neki, akkor sem lett boldogabb.
Ő az, akinek évekkel ezelőtt nettó 260 ezer volt a fizetése, és van a köztisztviselőknek napjuk, és olyan jutalom, amit teljesítménytől függetlenül mindig megkapnak. Nekem azt mondják: a természetes dolgokért nem jár jutalom. Sem dicséret. És a fizetésem a 100-at sem éri el. Nem baj.
Ő az, akinek JÁR évi 100 ezer forintért ruhapénz.
És Ő az, aki engem megkért, hogy ha veszek ruhát, cipőt, kérjek már számlát róla az ő nevére. Mert Ő nem vásárol. /És nem is néz ki úgy, mint egy vezető beosztásban lévő ember./
Ennyi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: