<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Lilaliba</provider_name><provider_url>https://lilaliba.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Születettfeleség</author_name><author_url>https://lilaliba.cafeblog.hu/author/szuletettfeleseg-2/</author_url><title>Nahát...</title><html>Találtam valamit a leveleim között. Régen íródott, és most felkavart. Idézem:

&quot;...úgy most én mondom neked:
TE NEM ODAVALÓ VAGY, TE NEM ODAVALÓ VAGY!!!
Hagyd ott minél hamarabb azt a rabszolgatartó szemét elhájasult gülüszemű kizsákmányoló tahót a cukijával együtt (bármennyire is szereted a cuki világát)
Hagyd ott azt a két hülye irigy deformált lelkidefektes picsát!!
Hagyd ott, hagyd ott, mert te másra, sokkal jobbra, sokkal többre való vagy.
A te szép, gazdag, szárnyaló, lelkedet az egész lehúzza, elsekélyesíti, benyomasztja, és a „szakadt harisnya” szintre süllyeszti.
Amit, ha nem veszel le, égés, ha meg leveszed, fázol.
Na – bakker – ez egy dilemma.

A te fél oldalas irományod ezerszer többet ér, mint az ő két heti locsifecsijük a semmitmondó dolgokról, ami tele van irigységgel és butasággal.
Te egy egész más, egy elegáns, egy értelmes, egy reprezentatív, s ugyanakkor fej- és lélekmunkás helyre sokkal inkább vagy való.
Gőzöm sincs hova, de oda, ebbe a világba, NEM. ((Szerintem.))&quot;

Sajnos, nem fogadtam meg a tanácsát.</html><type>rich</type></oembed>