<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Lilaliba</provider_name><provider_url>https://lilaliba.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Születettfeleség</author_name><author_url>https://lilaliba.cafeblog.hu/author/szuletettfeleseg-2/</author_url><title>A tűz imádata</title><html>Valószínű, előjöttek az ősi ösztöneim, ugyanis ezen a héten kazánban fűtök, fával, frankón. Most értékelem azt, amit annak idején édesapám értünk tett: télen mindig meleg volt a lakásban. Térült, fordult, kiment, rakott a tűzre, és ez annyira természetes volt, hogy soha meg se köszöntük neki. Soha senki nem tanított fával fűteni, és mégis tudok. Érdekes. Fogom a baltát, hasogatom a gyújtóst, aztán néha a nagyobb darabokat is kettécsapom. Aztán bámulom a tüzet. Hallgatom, hogy pattog a fa. Akkor lehet rátenni a nagyobb darabokat. Hihetetlen, én ezt nem gondoltam volna magamról, én, aki a központi fűtéses meleg lakásban éltem életem nagy részét. Megint gazdagabb lettem valamivel, na.  ;)</html><type>rich</type></oembed>