1.0Lilalibahttps://lilaliba.cafeblog.huSzületettfeleséghttps://lilaliba.cafeblog.hu/author/szuletettfeleseg-2/Talán a vendéglátással töltött éveimnek köszönhető, hogy az agyféltekém pénzzel kapcsolatos része rendkívül jól működik. Soha nem felejtem el, ha én tartozom valakinek, és mindig mindent a legrövidebb időn belül /azonnal/ rendezek. És megfogadtam, hogy ezentúl mindig lesz nálam aprópénz, mert az utóbbi időben akkora balek lettem emiatt, hogy az csak na! 1./ Eljöttek felszerelni az árnyékolót a mesterek. Először 12 ezret mondtak, majd megegyeztünk 9 ezerben. -Sajnos nincs nálam apró,- mondta a jóképű- de úgyis jövök még a szilikonspray-vel, és hozom a visszajárót. 2./ Asztalos csávó is összeállította a számlát 14 ezerről, én adtam 15-öt, és, sajnos ő sem tudott visszaadni. 3./ Barátnőmmel színházba mentünk, ott vettük a jegyet, mindkettőnknek tízezrese volt, ezért én fizettem ki mind a két jegyet. 4./ Másik színház, munkatárssal. - Vedd meg a jegyeket - mondta. Amikor kifizette, persze, nem volt aprónk egyikünknél sem. Majd holnap megkapod.-mondta. És mindegyiktől kérni kellett! Egyik sem emlékezett már arra, hogy tartozik. Ez annyira érdekes. De megfogadtam, hogy ha lehet, akkor mindig tartok magamnál olyan visszaadós, felváltós pénzt.    rich