<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Lilaliba</provider_name><provider_url>https://lilaliba.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Születettfeleség</author_name><author_url>https://lilaliba.cafeblog.hu/author/szuletettfeleseg-2/</author_url><title>MAROKKÓ</title><html>Ma délelőtt főzés közben kiesett a konyhaszekrényből, és szétszóródott a fogpiszkáló. Ahogy szedegettem össze a pultról és a mosogatóból, beugrott egy kép. Ül a család a színes pálcikák fölött, és meredten, pislogás nélkül nézi, nézi, hogyan szedegeti fel a másik ügyesen a színes pálcikákat, úgy hogy nem mozdul meg a többi. Ha megmozdul a kupacban csak egy pálcika is, a másik játékos következik. És minden színnek értéke volt. Azt hiszem, a zöldből volt a legtöbb, és csak 10-et ért, a fehér volt a legértékesebb, abból csak egy volt, és 100-at ért. Igen, szép volt az régen, amikor a család közösen ült az asztal körül, étkezéseknél és játékoknál egyaránt. Odafigyelve egymásra.

Most mindenki külön eszik, külön tévézik, a gyerekek csak interaktívan játszanak. És lájkolják az ebédet. Na ja.</html><type>rich</type></oembed>