1.0Lilalibahttps://lilaliba.cafeblog.huSzületettfeleséghttps://lilaliba.cafeblog.hu/author/szuletettfeleseg-2/<p><span style="font-size: 16px;"> </span><span style="font-size: 16px;">Buszozok. Néhány nap telt el  édesanyám halála óta. Elfoglalnak a tennivalók. Még nincs hiányérzet, még nincs AKKORA űr.</span></p><p><span style="font-size: 16px;">A barátaim mellettem vannak, szinte mindig, gondolatolvasó szinten.</span></p><span style="font-size: 16px;">Mert az élet megy tovább. A halottakat pedig el kell temetni.</span><br><span style="font-size: 16px;">-Mindnyájan Isten kezében vagyunk. Ilyen, és ehhez hasonló okos gondolatok jutnak eszembe.</span><br><span style="font-size: 16px;">Egyszer csak felszáll a buszra Klári néni, anyukám nagyon régi ismerőse, úgy 57 évvel ezelőtti. Üdvözlöm, neki feltűnik a fekete szerelésem. Mondom, mi történt. Sajnálkozik. A következő megállóban mindketten leszállunk, elbúcsúzunk.</span><br><br><span style="font-size: 16px;">Elindulok, és azt gondolom magamban: Majd megmondom Anyukámnak, hogy találkoztam Klári nénivel, beszélgettünk, és mondtam neki, hogy meghaltál.</span><br><span style="font-size: 16px;"> </span>rich