{"version":"1.0","provider_name":"Lilaliba","provider_url":"https:\/\/lilaliba.cafeblog.hu","author_name":"Sz\u00fcletettfeles\u00e9g","author_url":"https:\/\/lilaliba.cafeblog.hu\/author\/szuletettfeleseg-2\/","title":"2011.09.27. ","html":"Vas\u00e1rnap eb\u00e9d ut\u00e1n \u00e9ppen elk\u00e9sz\u00edtettem a levest egy m\u0171anyag dobozk\u00e1ba, hogy majd beviszem a k\u00f3rh\u00e1zba, amikor megcs\u00f6rrent a telefonom. R\u00e1n\u00e9ztem, anyuk\u00e1m h\u00edvott. El\u0151fordult addig is, \u00e9s mindig megnyugodtam. Megnyugodtam, mint amikor a h\u00e1za fel\u00e9 k\u00f6zeledve l\u00e1ttam, hogy a red\u0151ny fel van h\u00fazva az ablakon, vagy nyitva van az ajt\u00f3, vagy sz\u00f3l a r\u00e1di\u00f3, vagy a TV. Megnyugodtam, hogy minden rendben van. M\u00e9g \u00e9l. \u00c9l. Ak\u00e1r bevallom, ak\u00e1r nem, bennem volt a retteg\u00e9s, m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta. \u00c9jjel nappal.\r\n\r\nPopper szerint \u201ea szorong\u00e1soknak \u00e9s a f\u00e9lelmeknek van a legrond\u00e1bb hat\u00e1suk az ember karakter\u00e9re, \u00e9s nem lehet igaz\u00e1n hat\u00e1sosan szembesz\u00e1llni egy f\u00e9lelemmel, csak ha k\u00f6ze megy hozz\u00e1 az ember. Meg\u00e9l\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl nem m\u0171k\u00f6dik a dolog! Ebb\u0151l n\u0151ttek ki a paradox ter\u00e1pi\u00e1k. Azt h\u00edvj\u00e1k paradox ter\u00e1pi\u00e1nak, amikor ezt a menek\u00fcl\u0151 jelleget megsz\u00fcntetik egy ember \u00e9let\u00e9ben, \u00e9s kider\u00fcl, hogy val\u00f3j\u00e1ban nagyon nagy er\u0151k fesz\u00fclnek benne. Ilyenkor tudnak a bels\u0151 er\u0151k kibontakozni.\u201d\r\n\r\nKerestem mindenf\u00e9le kapaszkod\u00f3t. Hogy lehetne nem f\u00e9lni. Ekkor kezdtem el Polcz Allaine k\u00f6nyveket olvasni. Kicsit megnyugodtam t\u0151le. A hal\u00e1l elker\u00fclhetetlen. Mindenki meghal, aki megsz\u00fcletett.\r\n\r\nBelesz\u00f3ltam a telefonba. Nem anyuk\u00e1m h\u00edvott, hanem a szobat\u00e1rsa: Gyere gyorsan! Baj van.\r\n\r\nInnen kezdve \u00f6sszefolynak a napok, a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek, az esem\u00e9nyek. H\u00edvtam Di\u00e1t, mire a k\u00f3rh\u00e1zba \u00e9rtem, \u0151 is ott volt. Nem engedtek be benn\u00fcnket a k\u00f3rterembe, mert \u00e9ppen ell\u00e1tt\u00e1k anyuk\u00e1mat. Kapott kat\u00e9tert, morfiumot, \u00e9s pont \u00fagy n\u00e9zett ki, mint azok a betegek, akik el\u0151z\u0151leg a szomsz\u00e9d \u00e1gyon fek\u00fcdtek. \u00c9s nem sokkal k\u00e9s\u0151bb meghaltak. Akkor m\u00e9g milyen felv\u00e1g\u00f3s voltam, \u00e9s b\u00fcszke arra, hogy engem m\u00e9g kik\u00eds\u00e9r az anyuk\u00e1m.\r\n\r\nH\u00e1rom \u00f3ra volt, a nap beragyogta a kinti t\u00e1jat, mi pedig ketten Di\u00e1val v\u00e9gign\u00e9zt\u00fck \u00e9desany\u00e1m hal\u00e1ltus\u00e1j\u00e1t. F\u00e1j\u00f3 volt, nem tudtunk seg\u00edteni, csak a kez\u00e9t fogni, homlok\u00e1t simogatni. Az ablak nyitva volt, \u00e9s anyuk\u00e1m egyszer csak kin\u00e9zett, mint aki megl\u00e1tott valamit. Egy angyalt? Vagy azt a bizonyos f\u00e9nyt l\u00e1tta meg? Az biztos, hogy csod\u00e1lkozva elmosolyodott, \u00e9s k\u00f6vette a szem\u00e9vel, mintha az ablakon berep\u00fclt volna egy angyal. De az is lehet, hogy a morfium okozott valami l\u00e1tom\u00e1st. Ez a hal\u00e1ltusa, amit mi olyan 10 percesnek saccoltunk, 2 \u00f3r\u00e1n kereszt\u00fcl tartott, majd elaludt. Mi riadtan \u00fclt\u00fcnk az \u00e1gy mellett, \u00e9s nem tudtuk, mi lesz m\u00e9g? A doktorn\u0151 n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1t j\u00f3solt, amikor meg\u00e9rkezt\u00fcnk. V\u00e9g\u00fcl Di\u00e1t hazak\u00fcldtem \u00e9jf\u00e9lkor, nincs \u00e9rtelme, hogy mindketten virrasszunk.\r\n\r\nReggel 6-kor visszaj\u00f6tt. Arra gondolt, hogy reggelre m\u00e1r tal\u00e1n \u00e9n is otthon leszek. L \u00cdgy haza k\u00fcld\u00f6tt aludni egy kicsit. Anyuk\u00e1m lak\u00e1s\u00e1ba mentem, mert az k\u00f6zelebb van a k\u00f3rh\u00e1zhoz, de az alv\u00e1s nem nagyon ment, \u00edgy 10-kor visszamentem, \u00e9s hallottam, az anyuk\u00e1m hangj\u00e1t. Besz\u00e9lgetett, mintha mi sem t\u00f6rt\u00e9nt volna. T\u00f6bbsz\u00f6r k\u00e9rdezte: lehet, hogy meg fogok \u00e9n halni? Ekkor telefon\u00e1ltam Zolt\u00e1nnak. Elmondtam, mi t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s \u00fagy t\u0171nik, valakit nagyon v\u00e1r m\u00e9g\u2026 Amikor Zolt\u00e1n meg\u00e9rkezett, fogt\u00e1k egym\u00e1s kez\u00e9t, \u00e9s elb\u00facs\u00faztak egym\u00e1st\u00f3l. \u2013 Zolik\u00e1m, olyan sz\u00e9p vagy, \u00e9s \u00e9n \u00fagy szeretlek t\u00e9ged. Vigy\u00e1zz nagyon magadra, \u00e9s a kiscsal\u00e1dodra. A gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 kisl\u00e1nyodra\u2026\r\n\r\nZolt\u00e1n tudta, hogy utolj\u00e1ra l\u00e1tta a nagyit.\r\n\r\n5 \u00f3rakor haza mentem, ahol minden \u00fagy fogadott, ahogy vas\u00e1rnap d\u00e9lben hagytam. Mint a Csipker\u00f3zsik\u00e1ban, pedig alig t\u00f6bb mint 24 \u00f3ra telt el, \u00e9s mi minden t\u00f6rt\u00e9nt az \u00f3ta. \u00c9n pedig \u00e9veket \u00f6regedtem. Ott volt az elk\u00e9sz\u00edtett leves a dobozban, amit m\u00e1r nem vittem be a k\u00f3rh\u00e1zba, a mosatlan ed\u00e9ny, a mosott ruha az erk\u00e9lyen, a vasalt pizsama, amit m\u00e9g be akartam vinni\u2026\r\n\r\n8 k\u00f6r\u00fcl visszamentem, Di\u00e1t haza k\u00fcldtem aludni. Anyuk\u00e1m nyugodt volt, csak sokat k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, nehezen l\u00e9legzett, kapta az oxig\u00e9nt, \u00e9s a morfiumtapasz is ott volt a mell\u00e9n. Mag\u00e1n\u00e1l volt. Azt mondta: most m\u00e1r menjetek haza, azt\u00e1n reggel gyertek megn\u00e9zni, \u00e9lek-e m\u00e9g? \u00dcltem az \u00e1gy mellett a sz\u00e9ken, fejemet a p\u00e1rn\u00e1j\u00e1ra hajtottam. Az id\u0151 \u00e9s a t\u00e9r megsz\u0171nt sz\u00e1momra. Csak a most l\u00e9tezett. Hallgattam h\u00f6rg\u0151 l\u00e9legzet\u00e9t, \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny percre el-elaludtam mellette. Fogtam a kez\u00e9t. Simogattam. Nem nagyon besz\u00e9lgetett. Amikor m\u00e1r nagyon elf\u00e1radtam, lefek\u00fcdtem a mellette l\u00e9v\u0151 \u00fcres \u00e1gyra. Igaz, hogy nemr\u00e9g halt meg rajta valaki, de nem b\u00e1ntam. Egym\u00e1s fel\u00e9 fordultunk, \u00e9s n\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st. V\u00e1rtuk a reggelt. Hajnalban megk\u00e9rdezte: sok\u00e1 lesz m\u00e9g reggel? Hozz\u00e1k majd a reggelit.\r\n\r\nSzeg\u00e9nyk\u00e9m, m\u00e1r egy h\u00f3napja nem b\u00edrt enni, csak az inf\u00fazi\u00f3 tartotta \u00e9letben. \u00c9rdekes, sok mindent nem vettem \u00e9szre. Amikor ott volt az \u00e9jjeliszekr\u00e9ny\u00e9n a reggeli s az eb\u00e9d is, mert nem b\u00edrt enni, mindig mondta, vigy\u00fck m\u00e1r el onnan. Dia mondta, hogy sz\u00e9gyelli, hogy nem b\u00edrja megenni. \u00c9n erre nem gondoltam. De arra sem, hogy megb\u00edrom tenni azt, hogy a k\u00f3rh\u00e1zi kenyeret megkenem magamnak, \u00e9s \u00fagy b\u00edrok enni, hogy a m\u00e1sik kezemben a veset\u00e1l, amibe anyuk\u00e1m h\u00e1ny. Ja, az \u00e9let is egy paradoxon.\r\n\r\nKedden reggel hazamentem \/anyuk\u00e1m lak\u00e1s\u00e1ba\/ aludni. K\u00f3maszer\u0171 zuhan\u00e1s volt, amit a telefon \u00e9les cs\u00f6rg\u00e9se zavart meg. 8 \u00f3ra volt. \u2013 Anya gyere, a nagyi h\u00edv.\r\n\r\nBerohantam. M\u00e1r megint nem engedtek be hozz\u00e1. Orvosok, n\u0151v\u00e9rek szaladg\u00e1ltak. Mi r\u00e9m\u00fclten \u00e1lltunk a folyos\u00f3n. Bentr\u0151l hangok sz\u0171r\u0151dtek ki.\r\n\r\n-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Van kivehet\u0151 fogsora?\r\n\r\n-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Van.\r\n\r\n-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Akkor vegy\u00fck ki, hogy k\u00f6nnyebben kapjon oxig\u00e9nt!\r\n\r\n-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 J\u00f3, akkor m\u00e1r csak egy fogam maradt. - mondta az \u00e9n anyuk\u00e1m.\r\n\r\nAmikor bemehett\u00fcnk, bekentem a h\u00e1t\u00e1t-mell\u00e9t util\u00e1ndzs\u00e1s f\u0171vel, h\u00e1tha seg\u00edt a l\u00e9gz\u00e9sben. Fel\u00fcltettem, lefektettem, mikor mit k\u00e9rt, sehogy sem volt m\u00e1r neki j\u00f3. \u00c1t\u00f6lelve \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk az \u00e1gyon. \u2013Adj\u00e1l m\u00e1r egy puszit! \u2013 k\u00e9rtem. Adott. \u00c9n is megpusziltam.\r\n\r\nFogtuk a kez\u00e9t. Simogattuk a homlok\u00e1t. Az inf\u00fazi\u00f3 halkan csepegett. A h\u00f6rg\u00e9s egyre csendesedett. Piheg\u00e9sre v\u00e1ltott. Meredten n\u00e9zt\u00fck, mozog-e m\u00e9g a mellkasa? Egy-egy rezd\u00fcl\u00e9s volt m\u00e9g, majd v\u00e9gleg abbamaradt. Kisz\u00e1llt bel\u0151le a l\u00e9lek. \u00cdgy mondj\u00e1k.\r\n\r\n-\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Fogd le a szem\u00e9t!- mondta Dia.\r\n\r\nAz \u00e1gyat leengedtem v\u00edzszintesre, lefogtam a szem\u00e9t. Megpusziltam a homlok\u00e1t.\r\n\r\n\u00dclt\u00fcnk mellette m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny percig. Azt\u00e1n sz\u00f3ltunk doktorn\u0151nek. Leszedt\u00fck r\u00f3la az \u00e9kszereket, majd elkezdt\u00fck \u00f6sszecsomagolni a holmij\u00e1t. Mert addig nem ny\u00faltunk semmihez.\r\n\r\nOlyan volt, mintha \u00e9n is kaptam volna a morfiumb\u00f3l. Nem is hinn\u00e9 az ember, hogy k\u00e9t nap sem telt el, \u00e9s mennyi minden t\u00f6rt\u00e9nt\u2026\r\n\r\nV\u00e9g\u00fcl is mindent megtettem \u00e9rte, most is, s eddig is. \u00c9s olyan m\u00e9lt\u00f3s\u00e1ggal ment el, mint ahogy \u00e9lt. Teljes tudatban, f\u00e1jdalom n\u00e9lk\u00fcl, kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g n\u00e9lk\u00fcl. \u00c9s ott voltunk vele v\u00e9gig.\r\n\r\nEste, amikor hazamentem, megl\u00e1ttam a szatyorban az elk\u00e9sz\u00edtett vasalt pizsam\u00e1kat. Kivettem az egyiket, \u00e9s felvettem. Abban aludtam el. Olyan volt, mintha az \u00e9desany\u00e1m simogatott volna.\r\n\r\n ","type":"rich"}