Úgy esett, hogy amióta nyugdíjas vagyok, mindenre van időm, és megpróbálom bepótolni mindazt, amit a vendéglátós múltammal elszalasztottam. Járok színházba, moziba, koncertekre, de nem sznobizmusból, hanem tényleg érdekel, és hiánypótló számomra.
Nem tudom, honnan ismerős nekem Bereményi, de egész életemben nyitott szemmel, nyitott füllel jártam, szeretem a magyar filmeket, és Cseh Tamás is udvarolt nekem anno. Jó csak egy éjszakán át.
Vannak alapfilmek. Nekem ilyen a Falfúró, és a Dögkeselyű, bármikor meg tudom nézni századszor is. Mert azon kívül, hogy magyar film, igazából az átlagember szerepel benne. Olyan ez, mint a humor, meg a kabaré, meg annak idején a Hofi…
Bereményi filmjei, az Eldorádó, és a Szamárköhögés is egyfajta társadalmi kép. Aztán meg ki ne hallott volna a Hídemberről? Hát biztos sokan nem, mint ahogy Cseh Tamástól sem hallottak egyetlenegy dalt sem.
Társaságban voltam. Említettem, hogy voltam egy Bereményi Géza esten. És senki nem ismerte, nem tudták, hogy kicsoda. Nem érdekes. Csak egy Kossuth díjas kortárs író. Meg József Attila, és Balázs Béla díjas is.
Csak ez nincs fent a facebook-on.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: