Találtam valamit a leveleim között. Régen íródott, és most felkavart. Idézem:
“…úgy most én mondom neked:
TE NEM ODAVALÓ VAGY, TE NEM ODAVALÓ VAGY!!!
Hagyd ott minél hamarabb azt a rabszolgatartó szemét elhájasult gülüszemű kizsákmányoló tahót a cukijával együtt (bármennyire is szereted a cuki világát)
Hagyd ott azt a két hülye irigy deformált lelkidefektes picsát!!
Hagyd ott, hagyd ott, mert te másra, sokkal jobbra, sokkal többre való vagy.
A te szép, gazdag, szárnyaló, lelkedet az egész lehúzza, elsekélyesíti, benyomasztja, és a „szakadt harisnya” szintre süllyeszti.
Amit, ha nem veszel le, égés, ha meg leveszed, fázol.
Na – bakker – ez egy dilemma.
A te fél oldalas irományod ezerszer többet ér, mint az ő két heti locsifecsijük a semmitmondó dolgokról, ami tele van irigységgel és butasággal.
Te egy egész más, egy elegáns, egy értelmes, egy reprezentatív, s ugyanakkor fej- és lélekmunkás helyre sokkal inkább vagy való.
Gőzöm sincs hova, de oda, ebbe a világba, NEM. ((Szerintem.))”
Sajnos, nem fogadtam meg a tanácsát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: