Talán a vendéglátással töltött éveimnek köszönhető, hogy az agyféltekém pénzzel kapcsolatos része rendkívül jól működik. Soha nem felejtem el, ha én tartozom valakinek, és mindig mindent a legrövidebb időn belül /azonnal/ rendezek. És megfogadtam, hogy ezentúl mindig lesz nálam aprópénz, mert az utóbbi időben akkora balek lettem emiatt, hogy az csak na!
1./ Eljöttek felszerelni az árnyékolót a mesterek. Először 12 ezret mondtak, majd megegyeztünk 9 ezerben. -Sajnos nincs nálam apró,- mondta a jóképű- de úgyis jövök még a szilikonspray-vel, és hozom a visszajárót.
2./ Asztalos csávó is összeállította a számlát 14 ezerről, én adtam 15-öt, és, sajnos ő sem tudott visszaadni.
3./ Barátnőmmel színházba mentünk, ott vettük a jegyet, mindkettőnknek tízezrese volt, ezért én fizettem ki mind a két jegyet.
4./ Másik színház, munkatárssal. – Vedd meg a jegyeket – mondta. Amikor kifizette, persze, nem volt aprónk egyikünknél sem. Majd holnap megkapod.-mondta.
És mindegyiktől kérni kellett! Egyik sem emlékezett már arra, hogy tartozik. Ez annyira érdekes. De megfogadtam, hogy ha lehet, akkor mindig tartok magamnál olyan visszaadós, felváltós pénzt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: