A kozmetikusom még nincs harminc, de már akkora tapasztalattal bír, mint más élete során. Nagyon aranyos egyszerű lány, rendes családból, normális mintával, értékrenddel, szűz csillagjeggyel. Amikor megismertem, éppen egy őrült fodrásszal élt együtt, na, ez nem hosszú ideig tartott, mert tényleg nagy zűrök volta, tettlegesség is talán. Aztán nem sokkal később össze jött egy sráccal, aki tipikus példája a szülők által teljesen elrontott 40 évesnek. Aki pont nem úgy látja a világot, amilyen. Összeborulás, összeköltözés, gyerek. A fiú szülei egy hatalmas palotában élnek, ahol mindnyájan elférnek. Életüket átmenetinek gondolták a szülőknél, majd csak elköltöznek, ha más nincs, hát albérletbe. Igen ám, de a srác nem nagyon dolgozott, igen, megszokta, hogy a szülei tartják el. Így aztán nemigen történt semmi évekig. A kívülálló azt gondolná, milyen aranyos édes család. Én is kérdeztem a tervekről, hát azok voltak. Nagyok. Aztán megint csak összetalálkoztunk. Andi dobozokkal érkezett. Költözik. Csak ő és a gyerek. A férfi kap még 1 esélyt, hogy talpra álljon. Szerintem a legcsúnyább dolgot művelte, folyamatosan hazudott. Azt mondta, hogy van munkája, naponta eljárt “dolgozni”, aztán kiderült, hogy ez kamu. Nem nagyon szeret dolgozni. Nincs benne motiváció. Szerintem nem is lesz. Andika meg még 30 sincs, és haza költözik a szülőkhöz a 2 éves fiával. Sajnálom.
Lilaliba
Most, hogy a férjem után a gyerekek is kirepültek, és a kutya is megdöglött, úgy döntöttem, blogot írok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: