Ebben az évben is, mint mindig elmentem szűrővizsgálatokra. Nőgyógyászat, mammográfia, aztán pipa erre az évre. Tüdőszűrőre ősszel kell menni.
Két hét múlva elmentem mindkét helyre az eredményért. Nyugodtan ácsorogtam, vártam a leletekre. Nem lehet semmi baj. Nem lehet semmi bajom. Aztán a kisördög megmoccant bennem. És ha mégis? Ha nem úgy adják kezembe mosolyogva a papírt, mint eddig mindig? Mi lenne? Mit éreznék? Lehet, el is ájulnék, menten. Aztán nyílt az ajtó, és megkaptam mindkét leletet, persze minden rendben, és én mosolyogva indultam tovább, salala, az élet szép.
Aztán ma érkezett egy levél a Kórház-Rendelőintézettől. Persze nem voltam otthon, telefonon mondták. A gyomrom összeugrott, és egyből lejátszódott bennem az össze lehetséges verzió. Elcserélték a leletemet, és most vették észre, hogy valami bibi van. Úristen, akkor most mi lesz??? Kiveszik? Levágják? Lehet, hogy meg is fogok halni? Nagyon megijedtem. Nem szoktak nekem levelet küldeni onnan!!!
Aztán kézhez kaptam a levelet. Felbontottam. A sorok összefolytak előttem. Majd rendeződtek. Bassza meg. Egy sima behívó mammográfiára. Ugyanis a számítógépes szuper világban nem lehet követni azt, hogy én néhány hete már túlestem a vizsgálaton, és minden klassz! Most értek a névsorban hozzám. És küldtek egy behívót. Amire nem megyek már el. A francba, jól megijesztettek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: