Először a telefonom romlott el. Irány a szerelő. A szakember úgy nyúlt hozzá, mintha sz@ros lenne, legalábbis. Látszott rajta, hogy semmi kedve foglalkozni vele, húzgálta a szemét, a száját, és közölte, hogy ehhez az ósdi sz@rhoz már egyáltalán nincs alkatrész, de ő megpróbálhatja, 10 ezer forint, de nincs rá garancia. És látszott rajta, hogy nincs kedve az egészhez. Menjek már, ezért már adnak új készüléket is. Hogy a telefonszámok, és a fényképek benne vannak? Hát istenem, van ilyen, majd csinálok újabb fotókat. Elvittem egy másik szakemberhez a telefont, ő ripsz-ropsz megállapította, mi a baj, nem nyafogott, gondoljam meg, 6 ezerért megéri-e nekem? Aztán a telefon 2 nap alatt kipihente magát, és újra jó. Számok, képek lementve.
Aztán, figyelgettem, hogy a hűtőben 10-12 fok van. Ugyanmá’… a másik hűtő is így kezdte, és szegény teljesen kinyiffant, újat kellett venni. Összetalálkoztam a hűtős doktorral, aki közölte, hogy ha a környezet 16 fok körülire lehűl, akkor a hűtő ezt rossz néven veszi, fázik, ezért nem hűt. Hű-ha. Akkor talán azért kell majd a konyhát 20 fok körül tartani, hogy a hűtő jól érezze magát?! No de szerencsére nagyobb baj nincs, nem kell újat venni.
Aztán szerdán jön a gázos, mert a mágneses bigyó elromlott, és csak akkor ég, ha nyomom, én meg nem nyomom. És jön az internet szakember is, mert eddig már 4x kellett újra indítani a netet, és ezt 20 percig navigálta nekem valaki kurva magas percdíjért: most húzza ki, és most dugja be, mit lát? villog? milyen szín? és az anyukájának a neve? Na szóval eddig ennyi. Jé, ez már négy.
Aztán a jövő héten van még a fogorvos, a gyökérkezelés befejezése, amúgy egy istenkirály, a háziorvos, aki beutalót fog adni, és a reumatológus, hát, na, így 50 után ezek azért csak elő jönnek, de ettől nagyobb bajom ne legyen.
Ámen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: