Először azt gondoltam, karácsonyra készen leszek, na de hát a napi munka és teendők mellett ez nem biztos, mert a karácsony vészesen közeledik, én pedig csak pakolgatok, lomolgatok. Mert ugye itt van a szülői hagyaték, a gyermek/ek/ el nem vitt cuccai, és a sajátom. Nem könnyű egy olyan házba beköltözni, ahol minden van. Sőt, több, mint kéne. Így aztán van nekem 5 kuktám, 5 vasalóm, 2-2-robotgépem, 3 paradicsom passzírozóm, /amit sanszos, hogy soha nem fogok használni, / 2.3 tészta készítő gépem, ami szintén esélytelen. Találtam viszont egy Zsuzsi kötőgépet, ami állítólag nagy kincs, bár nem tudom, mikor lenne annyi időm, hogy egyáltalán megtanuljam a használatát. Ha valamit ki akarok dobni, a lányom visít, hogy Anya, azt ne! Például egy nagyon vacak, 40 éves 2.-forintos alumínium hamutartót, közölte, hogy az egy kultikus darab, mert ő látta a nagyapját és a nagyanyját használni azt. Majd jön az instrukció:hozd be a virágokat az udvarról, Anya! -De hát az annyira csúnya.-mondom én. -Nem baj, Nagyi kapta Ancika nénitől!.
Így aztán pakolászás közben gyakran megfordul a fejemben, hogy mi lesz ezzel a házzal, és a benne lévő sok cuccal, mi lenne, ha én hirtelen meghalnék? Hát, a gyerekeim elátkoznának, az biztos.
Nemrég, véletlenül alkalmam volt bejutni a szomszéd házba, ahonnan kihaltak a lakók. Én soha nem gondoltam volna, azt, hogy ilyen állapotok is uralkodhatnak. Szerintem a szomszéd néni utolsó vacsorájának a tányérja is ott volt az asztalon, minden érintetlen évek óta. Az örökösök, a két lánya, nem beszélnek egymással, a házban nem történik semmi. Viszont kinéztem magamnak egy gyönyörű antik szekrényt, ami évtizedek óta Csipkerózsika álmát alussza, ruhákkal együtt. Majd megalkuszom rá.
Szóval, megkérdeztem Diát: Mondd, mit csinálsz majd ezzel a házzal, ha már én nem leszek? Felgyújtom!-jött a gondolkodás nélküli válasz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: