Szemét vagyok nagyon. Ott volt az előző hat jelentkező, és simán raktam lapátra őket. Nem sajnáltam, némelyik hívogatott még, aztán odébb álltak.
A hetedik jelentkezővel valahogy leveleztünk, de nekem túl elvont volt, és nagyon fennkölt leveleket írogatott, olyan idézetekkel, hogy három napig olvasgattam, mire megemésztettem. Rövid válaszokat küldtem, de értelmeset. Hát jó, akkor essünk túl rajta, ne húzzuk az időt fölöslegesen. Mondjuk, csak annyit kérdeztem: Ön mit csinál itt 6 éve, ezen a társkeresőn?
Belőttük a vasárnap 2 órát. Közben nekem nagy családi látogatás jött váratlanul, sütés-főzés, kértem, tegyük odébb az időpontot 2 órával. Addigra viszont az egész családom délutáni szunyókálást folytatott, így se ott hagyni nem tudtam őket, sem puccba vágni magam. Gyors telefonálás, még kis türelmet kértem. A férfiú kedves volt, és türelmes. Végül nagyon gyorsan össze kaptam magam, gyors öltözés, gyors smink, kánikula frizura, és mentem…
Mivel fényképen láttam és az utcán senki más nem volt, gyorsan egymásra ismertünk. Görcs nélküli bemutatkozás, majd átmentünk a parkolóba. No, ott volt egy hatalmas és gyönyörű BMW, bár én egyáltalán nem értek az autókhoz, de ez fekete bőr üléses csoda volt. Kaptam egy szál liliomot, amit a saját kertjéből hozott, nagy gonddal csomagolva. Kedves.
A ruhája teljesen rendben volt a keze szép, és ápolt. Néztem, amíg okosságokat beszélt, de nem nagyképűen, és úgy találtam, Woody Allenre hasonlít. És még Crispin Glover-re is, akit a vissza a jövőben alakított, az apát. Kicsit autóztunk a szép autóban, aztán kávéztunk, sütiztünk, annyit tudtunk meg egymásról, hogy szeretjük a színházat, az utazást és a zenét. Semmi mást, 3 órán keresztül. Elbúcsúztunk. Nem volt negatív gondolatom. Azóta is írt. Lehet, lesz második randi.
Konklúzió: szép autó nagyot dob egy pasin. Na meg a fehér köpeny. És nem kabinosra gondolok. 🙂
Miért nem lehet hozzá szólni????
Miért nem lehet hozzá szólni???