Negyedik randi…

… a negyedik jelentkezővel, már néhány hete meg volt, csak nem volt időm leírni. Utazgattam, unokáztam.

József Salgótarjánból érkezett. Gépkocsivezető, sportos, szabadidejében pecázni jár, és a mostanában vett lakását újítja fel. Olyan ízes tarjáni tájszólása van, hogy 3 perc után már én is átvettem tőle a jellegzetes beszédet. Ő már elképzelte azt, hogy én is a frissen festett kislakásában kavargatom a pörköltet. Vörös rózsát hozott, és jót beszélgettünk egy parkban. Itt is nekem kellett az idősávot figyelni, mert egy óránál tovább nincs értelme, és csak lefáraszt a sok beszédet hallgatni. Érdekes, mindegyik el akarja adni magát, és sokat beszélnek. Lehet, hogy csak zavarukban? DE! Nem érdekli őket, hogy ÉN milyen vagyok, mit szeretnék, hogyan élek, terveim, céljaim…

Józseftől is érzékeny búcsút vettem, és egyenesen a szaunába szaladtam méregteleníteni. Aranyos volt, de nem őt keresem.

Naszóval: eddig volt négy randim, és ebből az első mondott nemet nekem, szerintem túl nagy falatnak bizonyultam neki. A másik három mindegyik aranyos volt, mindnek bejöttem volna, de én nem őket keresem, hanem valaki mást. És nem érem be akármivel. Hogy majd megszeretem. Akkor inkább egyedül…