Tegnap egy férfi vendéggel munka közben néhány szót beszélgettem…
– Igen, úgy gondolom, mi egy korosztály vagyunk.- mondta a férfi.
– Én 55-ös vagyok…- válaszoltam mosolyogva.
– Én 69-es. – motyogta a meglepődött férfi.
No, ezen és is meglepődtem, olyannyira, hogy röpke fejszámolás után, még számológépen is kiszámoltam a 69 mínusz 55-öt. És már megint megbizonyosodtam róla, hogy igen, nem véletlen, hogy az unokámat a saját csemetémnek nézik. És ez így van jól, örülök neki. Csak néha azon csodálkozom, hogy a médiában /TV reklám, internet, újságok/ a nagyszülőket ősz öreg, műfogsoros nagyiként ábrázolja. Biztos van olyan is, meg ilyen is. 🙂
A másik nagyi, a nászasszonyom például a jövő héten megy Depeche Mode koncertre.
Nagy szerencse, hogy bírok az unoka után szaladni, a mászókára-csúszdára utána mászni, hogy le ne essen, és a babakocsival is gond nélkül tudok közlekedni buszon, lépcsőn, meg emelgetni.
Aztán majd a társkeresésről is írok. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: