Az első randi…

Nah, egy hete regisztráltam, jött egy pár levél, és túl estem az első randin. Elvárások nélkül mentem, aki várt, Zoli, 64 éves, helybéli. Kellemes 2 órás beszélgetés volt. Nem  mondom, hogy a szívem kiugrott, és a gyomromba pillangók röpködtek, de kellemes, na.

Erre ma ez a levél várt:

Szia Kedves!

Nos, igazából nem is kávézni mentem én be hozzád, csak ellenőrizni akartam a veled kapcsolatos benyomásaimat. Mert – mi tagadás – meggyőződésem – most már – hogy te valóban letagadhatsz akár tíz évet is. Telis-tele energiával, vitalitással. És az a helyzet, hogy ilyenformán mi nem illünk egymáshoz. Mert nem, mintha nem hízelegne a hiúságomnak a te fiatalos egyéniséged, szuper jó alakod. DEBIZA!!!:)) Csak hogy! Én már lassabb, nyugisabb életet gondolok magamnak, ebéd utáni szundikálással. Egyszóval, mi két külön életritmusban élünk, és tudom, hiszem, hogy ezt Te is látod!!! Ezért aztán nem haragudj rám, ha elbúcsúzom. Hozzád egy max 50-53 éves férfi való. És kívánom, hogy megtaláljátok egymást!!!!

Szeretettel üdvözöllek: Zoli

Az első gondolatom az elutasítás miatti szomorúság volt.

A második pedig az: MIT KERESTEM ÉS PÉ. MELLETT 4 ÉVEN ÁT?  Aki 75 éves, az egyik szemére nem lát, a másikat most műtötték és pr.rákja volt. Van. Állandó ellenőrzésre járt.

Én soha nem éreztem ENNYIRE jó nőnek magam. Szóval megerősítették az önbizalmam, és jöhet a következő randi. 🙂