…az unokámat. Az unokám szülei, azaz a fiam és felesége egyszerre csak úgy gondolták, hogy itt van az ideje egy kis pihenésnek. Szerintük 21 hónapja nem aludták ki magukat, és mielőtt megszületik az újabb gyerkőc, jól esne egy kis pihenés. Ezért aztán idepaterolták nekünk, a 2 nagymaminak Micit. 2 napot volt a másik nagyinál, addig én dolgoztam, most pedig kettőt van nálam. Jelenleg alszik.
A dolognak annyi szépséghibája van, hogy elkapott a gyerek valami hányós betegséget, életében először. Én reménykedtem, hogy inkább haza viszik és ápolják otthonában, de nem. Persze, rögtön a legrosszabbra gondolok, hogy mennyi komoly betegség kezdődhet hányással, de én csak egy aggódó nagyi vagyok. Amúgy is parázok, mert a gyerek még nem beszél, ezért aztán a kommunikációnk eléggé egyoldalú. Nagyon aranyos, nyugodt gyerek, de amíg én kipakoltam a cuccot, amit hoztunk, ő már el is tört egy görög hamutartót, és egy kis elefántot a 7-ből, ami állítólag szerencsét hoz. Nem bánt a dolog, nem érdekes.
Az az érdekes, hogy délelőtt sétáltunk, vásároltunk, és az egyik üzletben, ahol megfelelő rúzst és szemceruzát vásároltam, az egyik vevő a gyereket a sajátomnak gondolta. Namármost, ez nekem nagyon jól esett, de lehet, hogy a hölgynek kellene egy jobb szemüveg. Mert tudom, hogy jól nézek ki, de azért egy 20 hónapos gyermek édesanyja már csak nem lehetnék.
Amúgy a médiában még mindenhol az a kép él, hogy a nagyszülő ősz hajú, és műfogsora van. Legalábbis ilyen képekkel illusztrálnak bizonyos dolgokat. Most még felkészülök a mai nap hátralévő részére, és a holnapra, amikor is a délutáni órákban haza kell szállítanom a gyermeket Budapestre…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: