Szóval, azok, akiknek ez a dolguk, ülnek az íróasztal mögött, és kiszámolják, hogy mennyi az annyi, na és, hogy majd mikor… Amennyiben nekem is lenne egy íróasztalom, és havi 250 ezrem nettóban, mint a barátnőimnek, akkor én is nyugodtan ülnék az íróasztalom mögött, és élvezném a köztisztviselőségem csodálatos napjait. Ja. Mert a köztisztviselőknek napjuk is van, amikor megáll az élet… Akkor bizony ne akarjon már senki semmiféle ügyet elintézni, mert akkor nem lehet. És van hosszú hétvégéjük, három-négy-öt napos ünnepük. Már január első hetében meg voltak az ötletek ahhoz, hogy a fizetett ünnepből hogyan lehet egy hetet, vagy még többet kihozni. Hát, úgy kell nekem, miért nem hallgattam anyámra. Ő megmondta már érettségi után, hogy tanuljak tovább, no meg azt is, hogy ne menjek férjhez Bélához. Nadehát, tegyük a szívünkre kezünket! Hallgattunk-e édesjóanyánkra annak idején? Ugye hogy nem. Szóval, engem csak az idegesít, hogy miért CSAK a születési év a döntő??? A fegyveres testületi tagok és a fúvós hangszereseken kívül, na talán még a röntgenesek azok, akik a veszély miatt korábban vonulhatnak nyugdíjba.
Én vendéglátásban dolgoztam egész életemben. Nem volt nekem se hosszú hétvégém, se ünnepnapom, de még az éjszakákba is bőven belenyúlott a munkaidő, ami 16 óra volt 20 évvel ezelőtt is, amikor válságról nem is hallottunk. Évtizedeken keresztül szívtam a füstöt, amit a vendég fújt rám egész nap. Álltam 16 órát nem papucsban, tűsarkúban!
Majd folytatom, most el kell mennem moziba!
Folytasd, érdekel!
Cecilia