Különös Szilveszter…

Már 2 óra sincs az óévből hátra, és én azon tanakodom, hogy Unicumot igyak, vagy pezsgőt? Az Unicummal kezdem, aztán majd éjfélkor pezsgőzöm.

Nem vagyok szomorú, hogy egyedül blogolok itthon, amíg mások buliznak, mert ez a saját döntésem. Így akartam, arra gondoltam, hogy számot vetek az elmúló 2012-vel, és felkészülten, örömmel, bizakodva várom a 2013-at, ami szerintem jó évnek ígérkezik. Most lezárom a múltamat, és kezdem a következő fejezetet az életemben.

Először is összefoglalva ez az év jó volt. Mindnyájan egészségesek vagyunk és voltunk, van munkánk, lakásunk, nincs hitelünk. Kell ennél több?

Ebben az évben eljutottam Párizsba, egy csodálatos utam volt, majd megnéztem Toscana csodálatos világát is. Tényleg, az ember saját döntései során éli az életét. Nem kell arra várni, hogy majd valaki, valamikor kézen fog és elvisz, dönteni kell és cselekedni. Van munkám, egészségem, szerető családom.

Diácskám befejezte a folyamatban levő iskoláit, diplomázott, doktorált, új munkahelyet talált, és szerető párkapcsolatban él. Persze, vannak ott is néha problémák, de hát hol nincsenek?

Zoltánék összekalapozták azt a pénzt a rokonságtól, amivel a Banknak tartoztak, és vissza fizették a tartozásukat, így már csak nekünk tartoznak. Ha a Jóisten megsegíti őket, akkor sikerül szépen megadni a tartozásukat. Zoltánnak van munkája, Kriszti otthon van a csodálatos Micivel, és várják a következő babát, ezt hozza majd nekünk az új év.

Nem veszítettünk el senki közeli hozzátartozót az idén, szóval jó évünk volt.

És akkor most itt van ez a Szilveszter. Nincsenek illúzióim ezzel az ünneppel sem. Persze illene jót bulizni, enni-inni mulatni, vidáman áttáncolni az új évbe, hogy az is ilyen legyen, de szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki egyedül ücsörög itthon. Na lássuk csak az elmúlt éveket:

2011. Szilveszter: Én nagyon megpróbáltam megfelelni az elvárásoknak. Sütöttem-főztem, eldöntöttük Pé-vel, hogy itthon töltjük az éjszakát. Már délben összevesztünk azon, hogy nem hívtam fel telefonon, sajnos, nem volt rajta pénz, én pedig főztem ezerrel az ünnepi menüt. Délután folytattam a menüsor elkészítését, de azt a nagymértékű feszültséget, ami bennem volt, alkoholba fojtottam. Így esett, hogy megvacsoráztunk, és a megbántottságon nem tudtam túl tenni magam. Szótlanul ültünk, majd én a fáradtságtól, csalódottságtól /pezsgőtől/ ágynak estem, lefeküdtem. Pé távozott, én pedig egy enyhe idegösszeroppanásos kómás állapotban lebegtem hajnalig.

2010. Szilveszter Kigondoltam, hogy Pé-vel színházba megyünk. Nem volt egy nagy durranás, mert nem is emlékszem a darabra. Színház után kinéztünk a városi rendezvényre, ahol Komár Laci szórakoztatta a jónépet. Mivel hideg volt, nem sokáig maradtunk, haza mentünk. Ettünk egy kis kocsonyát, és LE KELLETT FEKÜDNI. Miért? Hát, mert TV-t csak ágyból lehetett nézni. Éjfélre már olyan ideges voltam, hogy majd felrobbantam, alig tudtam elaludni. Aztán a másnap valahogy eltelt. Vannak fényképek is róla, de többre nem emlékszem, csak hogy sétáltunk a hóban.

2009. Szilveszter Karácsony előtt sikerült összevesznünk, mert 2 percet késtem. Így nagyszabású bulit tartottam, csak magányos csajok voltak. Annyira nem volt jó, de ettünk.ittunk, és visítva röhögtünk reggelig.

2008. Szilveszter Ez volt az első közös Szilveszterünk Pé-vel. Házibuliban voltunk, hát, a szokásos, semmi nem történt, kaja-pia, tánc. Ekkor még engem kicsit zavart ez a kapcsolat, ugyanis nem szoktam még meg azt, hogy egy 18 évvel idősebb öregemberrel vagyok párban, a többiek mind fiatalabbak voltak.

2007. Szilveszter Az interneten ismerkedtem meg Gusztival, Münchenben lakott, de Budapestre jött. Megbeszéltük, hogy együtt szilveszterezünk. Akkor este találkoztunk először, és tényleg egy jó éjszakánk volt. Sajnos, nem lett semmi belőle, de csak rajtam múlt. Meg a körülményeimen.

2006 Szilveszter Na, akkor azzal a köcsög Gazdával szilvesztereztem nála, dög unalom volt az egész. Én nagyon bele voltam zúgva a pasiba, ő belém kevésbé. Azon szomorkodott, hogy nem mentünk el egy szwinger partiba. Sajnos, ő járt oda nélkülem is, én meg a nőgyógyászhoz, sorozatban. Szóval…

Ettől távolabbra most nem is tudok gondolni, de ez is elég. Szóval, amikor azt mondják, hogy most aztán jól kell érezni magad, mert itt az új év, hát aztán már mért?

Most már csak egy dolgom van hátra: elengedni Pé-t, de nagyon. Ígérgettem, hogy majd írok róla, de nem nagyon akaródzott, nem is tudom, miért? Saját döntésemből váltunk el egymástól még májusban, de valamiért nem tudok megszabadulni tőle. Nem tudom miért? Ez a valakihez tartozásérzés hiányzik, és mivel hozzá tartoztam, azóta is ez hiányzik. Igen ám, de mi ketten nem működtünk jól. Feszültségekkel és veszekedésekkel teli volt a kapcsolatunk, de ahányszor megpróbáltuk azt, hogy elhagyjuk egymást, mindig csak visszakeveredtünk egymáshoz. Hogy miért, magam sem értem. Öregember, az egyik szemére nem lát, a másikat most műtötték, arra sem nagyon. A szex, hát az amolyan nagyapa szex, évek óta  prosztatarákkal jár kezelésre. A skorpió szenvedélye helyett már csak az indulatosság maradt meg benne. Nyugdíjas orvosként nincsenek barátai, vajon miért? Ja, azt sem mondhatom, hogy elhalmozott mindennel, bőkezűen, és azért voltam vele. Nem . Nem halmozott el, és nem volt bőkezű. Inkább smucig. Na és akkor ez a pasi tegnapelőtt a piacon ott volt egy nagyoncsúnya nővel Először azt gondoltam, hogy véletlenül állnak egymás mellett, aztán láttam, hogy nem. A nő nagyon csúnya volt, de, hát lehet, hogy drága Pé nem vette észre, mert mint mondtam, az egyik szemére nem lát, a másikat meg most műtötték, szóval arra sem nagyon. És akkor ma meglátom a neten  a tegnapi borszalon képeit, ahol a nagyon csúnya nővel ott van. Érdekes, eddig sosem volt a borszalonban. Velem meg főleg nem.

Na, most megiszom még egy Unicumot, és elszívok egy cigit, pedig nem is dohányzom…

Na, szóval, ebből is látszik, hogy egy 75 éves félig vak prosztatarákos férfi sitty-sutty fel tud szedni bármikor egy nőt, akivel megy a piacra, és a borszalonba. Amúgy, akkor is fent volt társkereső oldalon, amikor együtt voltunk, gondolom, nálam jobbat akart. Vagy mit tudom én? Érdekes.

Úgy tudnám összefoglalni, hogy egy diktátor. Éééés, 2 hete még az én aktfotómat rakta fel a facebook-ra, meg mindenféle romantikus nótát, amolyan “jöjj vissza hozzám”-ot. Most meg a nagyoncsúnya vörös nővel van. El kell engednem. Egyszerűen nem értem magamat. Nincs egy jó tulajdonsága sem, én meg igez, hogy én szakítottam, de azóta is… rá gondolok mindig. Azt gondoltam, hogy 8 hónap már csak elég lesz a gyászra. Hát mennyi kell még?

Jó életem van nélküle, mert megszabadultam a terrorizmustól, szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok, és természetesen, nem vagyok kevesebb azért, mert nem élek párkapcsolatban. Önálló vagyok, független, és minden kerek körülöttem. De nyomot hagyott bennem.

Na, még 27 perc van az évből. Jól vagyok. Lassan kibontom azt a pezsgőt. És folytatódik az élet, megkezdjük a 2013-as évet, ami biztos, hogy jó lesz.

Ezt kívánom magamnak, és mindenkinek. Nektek is, akik elolvastátok ezt a Szilveszter éjszakai bejegyzést.

Boldog új évet! 🙂 🙂 🙂

A képen a háttérben a nagyoncsúnya nő és Pé.