Sokat nyűglődtem eddig mindig Karácsonykor, hogy miért is? Hát leírom minden évben: sok az elvárásom az ünneppel kapcsolatosan. A TV-ben, a rádióban mindig csak szól a jingle bells, és csak nyomják a reklámokat, amit már az idén ha tudtam kikerültem, mert hányok tőle.
És akkor megmondta Dia a frankó, az igazat… az a te bajod anyukám, hogy nagyok az elvárásaid, feszült leszel mindenért, ezt az ünnepet magadban kell elrendezni. Ne mástól várd, a lelkedet készítsd fel a karácsonyra, és minden jól lesz. Nos, ehhez tartottam magam, és tényleg könnyebb volt minden.
Megbeszéltük, hogy ajándékozás nem lesz, mert mindnyájunknak sok a kiadása, kevés a bevétele, így a tavalyi minimált még jobban leszorítottuk.
Itthon azért megcsináltam a szokásos lakás-fényesítést, de nem másnak, csakis magamnak. És ez így volt jól. Aztán vettem 2 ü pezsgőt, és egy szép kis fiatal fenyőfát pénteken. Ezzel masíroztam haza nagyon elégedetten, és amikor megláttam, hogy nem kell a fenyőfát befaragni a talpába, mert PONT AKKORA, mint a lyuk a talpon, akkor aztán már tényleg arra gondoltam, hogy be lehet vonzani a jó dolgokat. Még elmentem egyet szaunázni, hogy lelazuljak, pihenjek, és szombat-vasárnap pedig dolgoztam. Annyira jól elrendeztem magam agyilag és lelkileg, hogy 12 órai munka után este 8-kor hozzá fogtam, és megfőztem a töltött káposztát. Méghozzá 2 félét, egy húsosat, és egy hús menteset, vega töltött káposztát.
Na. és akkor jött a hétfő, pihenten ébredtem, tele engedtem a kádat illatos fürdővel, és elmerültem benne. Utána kicsit piperészkedtem, majd elindultam a városba. Vettem tejet-kenyeret, és beültünk Diával a moziba, megnéztük a Diótörőt, 3D-ben. Ez még inkább felemelte a lelkemet az ünnephez, a karácsonyhoz. Ezután ittunk egy forró csokit, majd pedig kisétáltam a szeretteimhez a temetőbe. Sötétedéskor indultam haza, lelkemben békével, nyugalommal. Ezúttal sírás nélkül, békességgel feldíszítettem a fát, átöltöztem, és az első pohárpezsgőmet iszogattam, amikor Dia és Feco megérkeztek. Nem volt egy nagy durranás, nem volt Mennyből az angyal, csak úgy csendesen elvoltunk, vacsoráztunk, és távoztak. Én pedig szép csendesen nyugovóra tértem.
Kedden ágyban TV-ztem délelőtt, megnéztem 2 részt a Tüskevárból, egyet a Mézga családból, aztán össze szedtem magam, mert ünnepi ebéd volt Diánál, ott volt Feco, a két lánya, meg én. Isteni pisztrángot kaptunk, meg sütőtökös rizottót, meg céklakrém levest, szóval minden klassz volt.
Zoltánékról nem volt hír, de gondoltam, majd csak jelentkeznek. Aztán hívtak is, hogy a házam előtt állnak, én meg nem vagyok otthon. Ez elég volt ahhoz, hogy Krisztina megint duzzogjon, annak soha nem jó semmi. Hát nem tudom, láttam-e önfeledten jó kedvvel mosolyogni, olyan vidámkának? Nem nagyon. Kérdeztem, inna-e valamit, Unicum, pezsgő, vörösbor, de nagyon tiltakozott. Ezért aztán meg is kérdeztem Zoltántól, amikor kettesben voltunk a konyhában: te, Krisztina terhes???? Azt mondta, hogy ma teszteltek, és hogy igen. Most szerették volna bejelenteni.
Szóval, így esett, hogy én egy újabb kis unoka ígéretét kaptam karácsonyra, ami már egy picike magocska, és számításaim szerint augusztusban fog megszületni…
Elgondolkodtam, hogy fogom-e tudni annyira szeretni, amennyire Leácskát, az elsőt, de hát biztosan. Érdekes érzés, érdekes ajándék. És így aztán, lassan, de biztosan meg lesz a vágyam, hogy egyre többen állunk majd a karácsonyfa alatt.
Most 26-a délután van, én még pizsamában nyomom a billentyűket, és ez a karácsony… senkinek nem hiányzom, egyedül vagyok… De ha belegondolok a tavalyi karácsonyba, /ami megtalálható itt a blogban valahol alant/, akkor azt sem vágyom vissza. Mert az meg arról szólt, hogy P-t etetem….
Nem kell azért párkapcsolat, hogy ne kelljen egyedül ülnöm az ebédnél! Na.
Mert régen azt gondoltam, bármi jobb a semminél. Ma azt vallom: bárminél a semmi is jobb!!!
További szép karácsonyt:))))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: