Karácsony

A karácsony nálam az idegbajjal egyenlő /volt eddig/. Még néhány évvel ezelőtt is teljes felfordulás, takarítás, ablak, ajtó, fürdőszoba W. C. konyhaszekrény, szóval minden, MINDEN. Friss ágynemű, mosás, vasalás, dekorálás. Közben szólt a Jingle Bell. Ajándékvásárlás, csomagolás, dugdosás. A Született feleségekből Bree, gyenge másolat az akkori énemhez képest… Aztán vásároltam 5-6 kiló húst, a családomnak. /Akkor ugye 4 tagú volt a család, férjjel, és két gyermekkel./ Volt rácponty, töltött káposzta, húsleves, töltött dagadó, és még egy kis pulyka is. Na meg 6 rúd beigli. Ezt én lazán, munka mellett csináltam, így esett, hogy szentestére általában kiborultam, és tényleg, azért az 1-2 óráért teljesen fölösleges volt, mert senkit nem érdekeltek a részletek. Az ajándékok, az már igen. Hááát, amíg a gyerekek kicsik voltak, addig a csillogó szemek kárpótoltak is érte.

Aztán, miután mindenki kirepült boldogságosan, én meg egyedül maradtam, nem estem ebbe a hibába, mert a sok könyvből már ki lettem okosodva. Nekem kell békében lenni önmagammal, és jót tenni saját magamnak, mert hiába várom a nagy csodát, az csak a mesében van.

Szóval: takarítás lájtosan. Sok minden elmaradt, de senki sem vette észre. Szerintem kelet Magyarországon én költöttem legkevesebbet kajára. Csodálkozott is a pénztáros, amikor egy leveskockával, meg még valami aprósággal álltam a hosszú, tömött sorban, mint, aki eltévedt. /Ezen a bolygón./ Időközben mindenki vegetáriánus lett a családban, tehát mindenféle hús kipipálva. Isteni töltött káposztát tudok főzni, recept a Govindából.

Karácsony előtt 2 nappal egy kis welness, aztán egy kis masszírozás, és már meg is van alapozva a jó hangulat. Az ajándékvásárlással már nem annyira egyszerű a helyzet, ugyanis mindig magamnak találok valami nagyon aranyos, jó kis cuccot, parfümöt, meg ilyesmi. A család le lett rendezve eléggé egyszerűen.

Először, kigondoltam, hogy majd adok én nekik pénzt /sokat/, had örüljenek nagyon. Aztán rájöttem, hogy attól nem fognak jobban szeretni, és többször telefonálni sem. Na. Így aztán kapott mindenki egy pizsamát. A pici babának pedig varrtam 2 nyulat, a 33 éves antik nyulak alapján, és nagyon jól sikerült.

A fát sírva díszítettem, de hát ez már nálam tradíció, mindig sírok, és nem a kisjézus miatt. Most, a tavalyi karácsony jutott eszembe. Akkor itt volt velünk a Nagyi és Attila, a lányom jövendőbelije, naaagy szerelem. Akkor nem gondoltuk volna, hogy az idén már nem lesznek velünk. Nagyika meghalt, a szerelem véget ért, viszont, született egy gyönyörűséges kisangyal a családba, aki tavaly karácsonykor még csak pici magocska volt.

Jó hír, hogy a gyerekeim kibékültek, ami nekem eddig nagy trauma volt, most rendeződni látszik a kapcsolatuk. Szóval este 6-kor már mindenki elment, és én az utcán sétálva arra gondoltam, hogy mindig ilyenkor jöttek a Nagyiék. 6-kor. Amióta a világon vagyok, minden karácsonyt anyukámmal töltöttem. És most már nincs. Néha ijedten gondolom, nem is hiányzik. Ami nem igaz, mert mindenről ő jut az eszembe, csak tudomásul vettem a helyzetet. Születünk, és meghalunk, az élet már csak ilyen.

Ámen.