Az ajándékozásról

Szóval, volt nekem nemrég szülinapom. Születésnapkor,
bárkinek is van, gyereknek, anyának, barátnak és barátnőnek, mindig
megünnepeljük, megajándékozzuk. Most, amikor az utolsó volt, Pé-től nem kaptam
semmit, a lányom később színházba vitt, a fiamék szintén később, a tőlük
megszokott sajátos módon ajándékoztak meg. Így esett, hogy a születésem estéjén
egyedül üldögéltem itthon, és nézegettem a pár évvel ezelőtti fényképeket.

Az, hogy Pé-től nem kaptam semmit, nagyon meglepett, mert
hát azt gondoltam, mi kapcsolatban vagyunk, meg minden… Vártam egy hónapot,
felköszöntöttem, megajándékoztam a születésnapján, és azt mondtam: Nézd, én nem
vagyok nagyigényű, de a születésem napján a telefonos köszöntésen kívül, jól
esett volna ha legalább egy szál virágot kaptam volna tőled.

Ettől kicsit zavarba jött, de kivágta magát: Annyi mindent
kaptál már tőlem akkor, amikor semmi alkalom nem volt, hát miért kellett volna a
születésnapodon, hát, tudod, én nem vagyok olyan, örülök, hogy fejben tudom
tartani…

Hát jó, tudomásul vettem, és elgondolkodtam azon, hogy akkor
már ettől a vibrátor is jobb… Merthogy annak nem kell ebédet főzni, meg nem
piszkál, hogy nem szeretsz eléggé, és nem vagy elég gondoskodó. Eltelt néhány
nap, és megjelent Pé, aprócska csomaggal a kezében. Nekem hozta. Egy brillköves
gyűrű volt a csomagban. Értetlenül álltam, és úgy éreztem, mint amikor a gyerek
nagyon vágyik egy szánkóra télen, és megkapja nyár közepén. Nekem a
szülinapomon hiányzott a közelség, a koccintás, és egy szál virág.

Aztán itt van Krisztina. Kigondoltam, hogy ha én nem hívom
fel, akkor Ő ugyan mikor keres engem? És eltelt több mint egy hónap, és nem
telefonált, sem emailt nem küldött. Addig azon törtem magam, hogy hogyan tudnék
segíteni nekik anyagilag, hiszen pici baba, törlesztő részlet, elhiszem, hogy gondjaik
vannak. Gondoltam, nem kell nekem masszázs, és otthon is be lehet festeni a
hajam, lemondok a szaunáról, és így hónap végén át tudok csúsztatni Nekik egy
kis kosztpénzt. Aztán kigondoltam, hogy karácsonyra nem ajándékot veszek, hanem
egy nagyobb összeget átadok, hátha akkor jobban fognak szeretni.

Aztán rájöttem. Nem fognak se jobban szeretni, se gyakrabban
hívni, a pénz meg eltűnik, mint máskor. Ne a pénzemért szeressenek, mert az nem
ér semmit.

Zsuzsi a főnököm. Jól megvagyunk. Eddig születés-, és névnapon
sőt, karácsonykor is megajándékoztuk egymást. Aztán egyszer csak ő leszokott
róla. Eleinte csodálkoztam, később bosszankodtam. Én még most is
felköszöntöttem a születésnapján egy szál rózsával, de Ő… semmi. Egy gonddal
kevesebb.

Összefoglalva: a karácsony a szeretetről szól. És a
kisjézusról, aki megszületett. Nem az evésről és ivásról, nem a zokni és sál
dömpingről..

Most meg megfájdult a fogam. Pont ez hiányzott.