Ma, déli 12-kor örökre eltávozott, elment, meghalt az én anyukám. Pillanatnyilag még fel sem fogtam, csak azt, hogy feketében vagyok. Holnap tudom a többit intézni, fogalmam sincs, hogy mit és hogy. Vasárnaptól folyamatosan mellette voltam a kórházban, éjjel és nappal. A napok egybe folynak. Fáradt vagyok. Nagyon. Közben azon gondolkodom, hogy biztos-e, hogy mindent megtettem érte, Neki, és nem csak most, hanem mindig.???
Majd, ha lesz erőm, még írok. Majd.
Nyugodjon békében!
Részvétem!
Nyugodjon békében! Sok erőt a továbbiakhoz. 🙁
Köszönöm az együtt érző szavakat.