Ez a történet néhány héttel ezelőtti, amikor anyukámat kihoztam a Rókus kórházból. Felírt neki a doktornő Fraxiparine 0.2-es véralvadásgátló injekciót. /Hasba szúrós./ Elszaladtam a patikába, kiváltani. Ott közölte a patikus, hogy a Fraxiparine csak 0.3-ban létezik, és nem adhatja ki, mert nagyobb dózis esetén kisebbet kiadhat, de fordítva nem. Írassak másik receptet.
Nosza, elszaladtam a háziorvoshoz, kivártam a sorom, /cca 1.5 órát/ és megkértem a helyettesítő háziorvost, hogy írjon már fel Fraxiparine-t az édesanyámnak. Hohó, hát azt csak szakorvosi javaslatra lehet, hozzak egy szakorvostól javaslatot.
Elszaladtam a kórházba. Kerestem egy szakorvost, akit úgy nagyjából ismerek. Megkértem, írjon már egy szakorvosi javaslatot a Fraxiparine-ra, mert máshogy nem tudja felírni a háziorvos. Belgyógyász szakorvos azt mondta, hogy ő nem írhatja meg a javaslatot, mert ezen az osztályon nem feküdt az én anyukám, nem is ismeri, így hát jobb lenne, ha kérnék a háziorvostól beutalót belgyógyászati szakrendelésre. És ott megírhatnák a szakorvosi javaslatot.
Vissza mentem a háziorvoshoz, kértem egy beutalót a belgyógyászatra. Megkaptam.
Visszanyargaltam az SZTK-ba, megkerestem a belgyógyászatot, ahova ki volt írva, hogy ezen a héten szabadság miatt a rendelés szünetel.
Visszaszaladtam a kórházi belgyógyász ismerőshöz, hogy hát akkor mostan mi legyen, mert a szakrendelés szünetel. Azt ajánlotta, hogy keressem már meg Szilágyi doktort, mert a kardiológián már feküdt az anyukám, kezelte őt, és ő adhatna szakorvosi javaslatot. Átszaladtam a kórház másik végébe, közben szidtam a Rókus doktornőjét a figyelmetlensége miatt. Szaladtam fel a lépcsőn, közben elhaladt mellettem egy sportos fiatal srác, rövidnadrág, kockás ing. Megtorpanok… Szilágyi doktor?- szólok utána. Visszafordul, megáll, én elsorolom neki a problémámat. Szakad rólam a víz, 40 fok van, üveglépcsőházban még több, és az ideg is dolgozik bennem. -Tulajdonképpen én szabadságon vagyok, véletlenül jöttem be. – válaszolja, miközben én lobogtatom előtte a receptet, a tévesen felírt adaggal. Kézbe veszi, megnézi. –Mi lenne, ha a 2-ből 3-ast csinálnánk?- kérdezi? Ugyan, Doktor Úr… Már be is lépett az intenzív szobába, és kisvártatva kezembe nyomja a receptet. Kézzel írt recept volt, és senki meg nem mondta volna, hogy bele van javítva. Gyorsan megköszöntem, és szaladtam a patikába. Előre közöltem a patikussal, hogy csak kártyával tudok fizetni. –Jaj- így a patikus – véletlenül készpénzbe ütöttem, jaj, le kell stornózni… Én már akkor azt mondtam, inkább kiszaladok az automatához /40 fok árnyékban/, csak már kezemben legyen az injekció, amivel szegény anyukámat esténként hasba szúrhatom.
Hát így esett, hogy hozzá jutottam a gyógyszerhez, és ha jól meggondolom, kevésbé lett vola fárasztó, ha felülök a budapesti gyorsjáratra, elrendezem a Rókusban ezt a kis problémát, útközben olvasgatva. Na.
A Rókus programja meglehetősen elavult lehet… elvileg benne sem lehetne a gépben az, ami nincs forgalomban. 🙁 Anyukádnak jobbulást kívánok!
Hívatlannak köszönöm a hozzászólást, a recept kézzel írt volt, ezért lehetett javítani. A Rókusban nagyot csalódtam… 🙁 Mert hogy a nyelőcső tágulat, és a szűkület óriási különbség, úgy bizony.