Találkozás egy régi szerelemmel…

 Ma reggel találkoztam Zsuzsával, az összekötővel, akiről nem tudom eldönteni, hogy ellenség-e, vagy barát. Kibökte, hogy egy kis tojásos nokedli fejes-salátával, a mai vacsora, amire meghív engem, és a szűk baráti kört is. Pé-t is.

A meghívást köszönettel elfogadtam, és mindenféle izgalom nélkül készültem rája. Egyébként is nagyon jót tett nekem, vagy az unoka, vagy a csopaki pihenés, vagy az, hogy az anyukám kórházban van, de mindenki azt mondja, hogy annyira kipihent, kisimult vagyok, és mintha fogytam volna is. Nagyjából jól is érzem magam a bőrömben.

Megérkeztem Zsuzsához, és gyorsan megittam 2 pálinkát éhgyomorra. Aztán meg a harmadikat, amikor megjött Pé. Biztosan lazultam tőle, bár én nem éreztem semmit. Rám se nézett, bár én nagyon kedves és udvarias voltam. Aztán ő is. Mondták a lányok, hogy hát ők elmondták Pé-nek, hogy a hét végi buliban a “barátommal” voltam, ami ebben a formában nem igaz, mert csak férfikísérő volt, semmi több. És ennek az ellenkezőjére semmi okot nem adtam, mert nem viselkedtünk úgy. Szóval megettük a tojásos nokedlit salátával, és pezsgővel, és hihetetlen, de semmit nem éreztem Pé iránt. Néha kicsit eszembe jutott valami a közös dolgainkról, mint például a kovászos uborka leves: emlékszel, én is főztem Neked olyat…!

Az este nagyon kellemesen sikerült, és egyszerre távoztunk mindnyájan. Aztán a kapuból hárman, háromfelé. És nem éreztem semmit, semmit, és eltelt azóta már négy hónap, és nem fáj, nem sajog… csak most egy kicsit…

Amikor elindultam, össze találkoztam valaki ismerőssel, és megálltunk beszélgetni… amikor látom, hogy Pé elsétál a másik oldalon. Azt gondoltam, hogy miattam, hogy kettesben szeretne beszélni, vagy valami velem… Persze utolértük egymást, és kicsit beszélgettünk. Most is egyre csak azt mondta, hogy én nem adtam módot arra, hogy ő bocsánatot kérjen… holott, mindig csak azt írta, sms-ben, e-mail-ben, hogy beszélni szeretne velem. Jó, hát érthettem volna másként is… de én nem is akartam békülni, az az igazság… Érdekes érzések. Most mindketten a másikra gondolunk, biztos vagyok benne, hogy ő is rám. Na de hát ez így van jól… Mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja… én vagy vele, vagy nélküle… még nem tudom.