Menni, vagy maradni???

 Előzmények az előző bejegyzésekben olvashatóak. Most összefoglalom: a baráti társaság közös névnapot tart. Mindenkivel szeretjük egymást. Mert az élet ünnepek nélkül olyan, mint a hosszú út pihenő nélkül. Ez tart bennünket fiatalon. Na, ebben a társaságban található Pé. Ő már a senior kategóriába tartozik, 7X+3 múlott. Én sokkal fiatalabb vagyok, úgy 2X-el. Vele töltöttem én 2 évet együtt, amiből a fele mosolyszünettel telt. Ide vonatkozik a pasiszótárból vett magyarázat. Senki nem fog úgy szeretni, mint én.– mondta Pé. Én ezt elhittem, de itt a magyarázat:” Hát úgy tényleg senki. Esetleg máshogy? Vagy jobban? (És milyen hazudós ez a magyar, mert olyan, mintha a „jobban” itt azt jelentené: „intenzívebben”, pedig nem, nem, pont, hogy azt szeretném mondani: egy új kapcsolatban talán jobb lesz neked, és nem annyi.)
Felérem ésszel, hogy ez egy szakítás utáni sziporka, és nézek nagyokat, hogy mi, hímek akkor tudjuk a legnagyobbakat fogadkozni, amikor már senki sem figyel ránk. (Vagy akkor is hazudunk, amikor nincs tétje.) Más megközelítésben: még akkor is a tulajdonlással vagyunk elfoglalva, amikor már semmink sincsen. Mert a mondat értelme, ugye, egyértelmű: „nem hagyhatsz el, mert örökre birtokollak, kizárólagos szerelmem által”. Enyimé vótá, enyimé lesző.
Egy nagy szart.
Ez csak a leterített állat utolsó rángatózása a vágóhídon.”

Tehát az itten a nagy dilemma, hogy a Pofozós Pé miatt stornózzam magam a társaságból? Megsértve ezzel a rendeseket? A barátokat? Én hiszek a jelekben. Na jó, egy kicsit. Ma összetalálkoztam az ünnepelttel, akivel amúgy soha, mert nem. Más csapásokon közlekedünk. És ma találkoztunk. Azt mondta, 33 fős lesz a buli, ne sértsem meg őket, mert ők szeretnek engem. Akkor most mit csináljak? Reményeim szerint Pét elkapja valami vírus, vagy megbotlik a lépcsőn, vagy mittudomén. Ne jöjjön. NE JÖJJÖN!