!!!

Kedves Betörő!

Először is gratulálni szeretnék Önnek ahhoz a nagyon ügyes és profi módszerhez, ahogy bejutott a lakásomba. Csak néhány órára mentem el otthonról, és a három zárból kettőt be is zártam, a hevedert is, gondoltam, ez már biztonság.

Amikor haza értem, az ajtó rendesen be volt zárva, bár az alsó zár nem volt ráfordítva, amin kicsit csodálkoztam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Hozzá fogtam ebédet főzni, megebédeltem, majd a délután is eltelt. Estére volt egy csajos találkozóm megbeszélve, amire készülődvén a fiókba nyúltam egy virágos medálért. Ott olyan furcsa volt valami. Ott tartottam az arany ékszereimet, kis dobozkákban, valamennyihez érzelmileg kötődve, valamennyi emlék. Szörnyű gyanúm támadt. A dobozokat egyenként kivettem, ki sem nyitottam, csak  megráztam. Mind üres volt. Mivel szabadságon voltam, nem viseltem sem gyűrűt, sem nyakláncot. Egy barakka karkötő volt rajtam, amit elég macerás le-fel tenni, ezért mindig rajtam van. Ennyi maradt. Nem, maradt még egy kis tokban egy vékony arany karlánc, és egy fülbevaló, gondolom nagyon kellett sietni, és elégedett volt a zsákmánnyal, mert így is nagyon szép összeget kap érte valahol,akkor is, ha az arany ára most mélyponton van, és a legkevesebbet fizetnek érte. Aztán észrevettem, hogy véletlenül ott maradt még egy pici fülbevaló, majd az édesanyám fél pár fülbevalóját is megleltem, ami a fiókba beesett, gondolom, a sietség miatt már nem keresgélte. Nekem ez egy ereklye volt, édesanyám halála után vettem ki a füléből, és őriztem vigyázva.

Miután teljes mértékben eljutott a tudatomig, hogy itt betörő járt, hívtam a rendőrséget, és nem is sokára megjelentek a helyszínelők. Kivették mind a három zárat az ajtóból, és magukkal vitték bűnjelként vizsgálatra. Csináltak fotót mindenhol, és rögzítették a nyomokat. Ön nagyon elővigyázatosan kesztyűben dolgozott, tehát csak a kesztyű nyomokat tudták rögzíteni, és fényképezni. Közben hirtelen jegyzőkönyvbe kellett mondanom az eltűnt aranytárgyakat, ami a babakori fülbevalómtól elkezdve, a 10 éves születésnapomra kapott vékony aranylánc szívecske medállal, a ballagásra kapott aranygyűrű, aztán amit Krétán vettem, aztán az a kis fityegős, amit Jugoszláviában vettem 1977-ben, és mindig hordtam. De volt vastag aranylánc is, medálok, és nagyon szép fülbevalók, mind mind emlék, és érték. Nem szívesen váltam volna meg tőlük, de ha valami olyan történik, betegség, vagy munkanélkülivé válok, hogy nem tudom a csekkjeimet fizetni, vagy kenyérre kell, kirántott volna a bajból engem is, a családomat is.

Amikor távoztak a helyszínelők, gondoltam, elszívok egy szál cigarettát Xanax helyett. De Ön az utolsó 2 szál cigarettámat is elvitte magával, biztos Ön is nehezen viseli a stresszt. Jól esett utána rágyújtani?

Az éjszaka egyáltalán nem aludtam. Olyan volt, mintha még mindig ott lenne a szaga, a kipárolgása Önnek, aki azon az ágyon ülve szedte össze az értékeimet, amin én aludni szoktam. Amúgy a három zár helyére csak gyorsan egyet beszereltünk, hogy be tudjam zárni az ajtót éjszakára. Ettől sem éreztem magam túlzottan biztonságban. Mi van, ha vissza jön? Vagy más? Féltem, na.

Másnap reggel jött a lakatos mester. Szerelt be új zárakat 20 ezer forintért. Keveset beszélt, hasonlóképpen, mint a rendőrök, naponta találkoznak ezzel az eseménnyel, és valamilyen formában hozzá szoktak ahhoz, amitől én teljes mértékben kiborultam.

Mindenhová betörnek. – mondták.

És bennem csak zakatolt a kérdés: miért pont én? Miért pont hozzám jött Ön? Talán ismert valahonnan? Vagy csak látott, hogy jól szituált vagyok? Vagy csak a lábtörlőm volt szimpatikus? Több ezer lakás van ezen az ócska lakótelepen. Hát miért pont ide?

Másnap feljelentést tettem a rendőrségen, amire ráment az egész délelőttöm, délután 2-ig. Előtte azonban bementem egy ékszerüzletbe, hogy megtudjam, mennyi is most az arany ára: vétel, eladás, és hány grammos egy átlagos aranygyűrű???

Aztán hívtam a biztosítót is. Néhány nap múlva jött egy kárszakértő, együttérzéssel felvette a jegyzőkönyvet, újabb fotósorozat készült a lakásról, majd bólogatva közölte, hogy ha az idegenkezűség, és a rongálás nincs benne a rendőrségi jegyzőkönyvben, akkor bizony nem fizet a biztosító. 🙁  Végiggondoltam az összes ismerősömet, és találtam egyet, akinek talán köze van a rendőrséghez, és valamennyit tud segíteni. Beszéltem vele, megtudtuk, hogy kinek adták az ügyet. Néhány nap múlva telefonáltam a rendőrségre, de az én emberem szabadságon volt, akinek az ügyet adták. Egy hét múlva személyesen kerestem meg az illetőt, de közölte, hogy majd hív telefonon, hogyha sorra kerülök.

Közben jelentkezett egy másik biztosítós kárszakértő, a nagy értékre való tekintettel, még egyszer fel vett egy jegyzőkönyvet, és készített újabb fotósorozatot a lakásról, immáron harmadszor. Aztán közölte, hogy ez egy közepesen védett lakás a 3 db zárral, és ha a maximumot megkapnám kártérítésként, az sem lenne annyi, mint a vastagabb aranyláncom értéke. Ja, és érdeklődött, hogy mivel tudom igazolni az aranyaimat? Vannak számláim? Ugyan már! Az ajándékot számlával adják? És azt őrizni kell örökre? Vicces. Amikor a nyakamra járt a biztosítós, hogy kössünk, a konyha asztalnál megírtuk a papírokat, nem volt kíváncsi sem az ékszereimre, sem a többi értékemre. 🙁

Kedves Betörő! Az elmúlt hetek alatt sikerült kicsit megnyugodnom. Beletörődtem, hogy a gyerekeimnek, unokáimnak nem fogom tudni tovább adni a dédi-mama medálját, sem egy szép aranygyűrűt, ami családi darab. Sajnos, egy kollégája néhány évvel ezelőtt már az édesanyámat is meglátogatta, és onnan is elvitte az össze ékszert. Az a karikagyűrű pár nem ért 10 ezer forintot, de a szüleimé volt. Édesapám húzta édesanyám ujjára 1953 decemberében, mikulásra kapta. Vagy az ónixköves gyűrű, ami a nagyapámé volt? Pótolhatatlan. Akkor minden felvásárló helyen listát hagytam VISSZAVÁSÁROLNÁM. Persze hiába…

Megyek az utcán, lehajtott fejjel, nem nézek az emberek szemébe, láthatatlanná szeretnék válni. Nem tudom, ki Ön, és mikor jön velem szembe? És vajon mit érzett utána? Boldogságot? Megkönnyebbülést? Mennyit kapott érte? És mire költötte? És nem fél, hogy egyszer lebukik? Én félek. Félek, hogy egyszer kitépik a táskát a kezemből, vagy a fülbevalóm a fülemből, esetleg akkor látogat meg Ön, vagy egy kollégája, amikor otthon vagyok. Talán bizony még bántalmaznának is. Nem nem érzem magam biztonságban akkor sem, ha otthon vagyok 3 zárral bezárva. És amikor haza megyek, óvatosan körül nézek, nem járt-e valaki nálam? És azt az egy maradék arany karláncot az asztal közepém tartom – ne kelljen keresgélni.

Üdvözlettel: Egy áldozata